23.Fejezet

Sziasztok!
Meg is érkezett a friss..remélem tetszeni fog nektek..:)
Köszönöm szépen a hat komit...nagyon örülök, hogy megkaptam:) Most sem lett nagyon hosszú..de már ma két tantárgyból nem is kevés leckét kaptam és hát a tanulás az első...na de hagyolak titeket olvasni..
Jó olvasgatást!
Puszi
Eyi^^

23.Fejezet


– Igen van.-mosolygott rám önelégülten.
– Hm…jól hangzik..-mosolyogtam.-És mit fogunk csinálni..?-kérdeztem
– Meglepetés.-suttogta.-Lejössz velem egy kávéért?-kérdezte kicsit hangosabban.
– Persze.-mondtam és kézen fogva indultunk el a lifthez. Hamar leértünk és a büfé felé vettük az irányt. Rob kért egy kávét magának és kimentünk a kórház udvarára, hogy rá tudjon gyújtani.
– Képzeld anyu lelépett.-mondtam neki mosolyogva, de ő nem örült ennek annyira mint én.
– Ez most azt jelenti, hogy vissza mész?-kérdezte szomorúan.
– Nem tudom.-vallottam be őszintén, mert tényleg nem tudtam. Vele akartam maradni..de nem akartam a terhére lenni.
– Te mit szeretnél?-néztem rá kíváncsi tekintettel.
– Azt, hogy maradj…nagyon szeretek veled lenni…és több időt szeretnék veled tölteni..-mondta én pedig elpirultam.
– De én nem szeretnélek zavarni, sem a terhedre lenni.-mondtam halkan ő pedig a kedvenc mosolyommal nézett rám.
– Ha zavarnál szerinted akarnám, hogy maradj?-kérdezte mosolyogva.
– Gondolom, hogy nem.-mondtam halkan.
– Akkor maradj.-mosolygott.-Elhozzuk az összes holmid…Így jó lesz?-kérdezte.
– Igen, jó lesz.-mosolyogtam rá. És egy apró puszit adtam szájára.
– Sziasztok. Hol van?-viharzott be Clare.
– Szia.-köszöntünk egyszerre.
– A szobájában van, de nyugodj meg jól van…már lecseszett.-mondta mosolyogva Rob.
– Akkor tényleg jól van.-fújt egyet Clare és egy kicsit elmosolyodott.-Na bemegyek hozzá.-mondta.
– Anyu mi akkor haza megyünk.-mondta Rob.
– Rendben pihenjetek..Én ma nem is megyek haza..bent alszom vele.-mondta és el is ment.


**(Otthon)


– Kicsim akkor hagylak letusolni meg ilyenek és utána megyünk.-mosolygott rám Rob.
– De hova? El kell mondanod mert így nem tudok mit felvenni.-próbáltam érvelni.
– A-a nem mondom el. Azt veszel fel amit szeretnél.-mosolygott rám.
– De ez így nem jó…mert ha farmert veszek és elegáns helyre viszel az úgy eléggé cink…vagy ha kiöltözök és egy normál helyre megyünk az is cink. Szóval valamit mondanod kell.-mondtam
– Ne farmer vegyél fel…valami csinosat. Oké?-kérdezte mosolyogva.
– Nem mondasz többet igaz?-kérdeztem és legörbítettem a számat.
– Nem.-mosolygott.
– Oké.-sóhajtottam.
Felmentem a szobába összeszedni a fürdős cuccaimat..Engedtem magamnak egy kád forró vizet és bele ültem, megmostam a hajam…és hamar
végeztem is. Kiszálltam megszárítottam a hajam, feltettem egy kis
alap sminket…és elkezdtem keresni valamit az itt lévő ruháim
közül, ami valljuk be őszintén nem valami sok. De végül a választásom
egy vékony pántú kékes-szürkés combközépig érő ruhára esett. A dekoltázs alatt egy övvel össze van kötve. Hozzá egy fekete hosszú kabátot és egy szintén fekete magassarkú cipőt választottam. A táskámba belepakoltam pár holmit
és már mentem is le Robhoz…
– Kicsim gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam Rob.
– Köszi.-mondtam egy kicsit elpirulva.-Akkor indulunk?-kérdeztem.
– Persze.-mosolygott és kaptam az arcomra egy puszit.
– Még most sem mondod el hova megyünk?-kérdeztem és közben próbáltam boci szemekkel nézni rá.
– Nem.-mosolygott és elindította az autót.
– És ha megígérem, hogy nagyon meg fogok lepődni?-próbáltam győzködni.
– Akkor sem.-mondta és felnevetett.
– Jó.-mondtam és felhagytam a próbálkozással.


**(Az étteremnél)


– Tetszik?-kérdezte.
– Ez csodálatos…-mondtam halkan. Egy gyönyörű hajó étterembe vitt
ami a Temze folyón áll. Egy stégen kellett felmenni a hajóra..Gyönyörű volt…kis kör ablakok voltak rajta..és az ablakok felett színes gömbölyű
lampionok voltak. Miután kinézelődtem magam felmentünk a hajóra és rendeltünk enni. Én tengerész csirkemellet rendeltem, Rob pedig mézes csirkét…meg kóstoltunk egymásét..és Robé is nagyon finom volt. Miután végeztünk elmentünk
egyet sétálni itt a parton…és nagyon szép látvány volt…lehetett látni a
London Eyet is. Mikor Rob észrevette, hogy azt nézem
megkérdezte, hogy szeretnék-e felszállni rá.
– Szeretnéd kipróbálni?-kérdezte mosolyogva.
– Igen.-mosolyogtam rá én is…
– Akkor menjünk.-mosolygott és elindult az autó felé.
– Inkább sétáljunk.-kértem.
– Rendben.-mosolygott rám és kézen fogva sétáltunk. Közben pedig beszélgettünk. Rob pedig egyszer felhívta anyukáját, hogy hogyan van apukája…
Szerencsére minden rendben volt…így Rob is nyugodt maradt. Közben már a London Eyehoz oda is értünk és felszálltunk rá…amikor a legtetejére értünk gyönyörű volt a kilátás…szinte egész Londont lehetett látni…de sajnos hamar véget ért. Persze Rob megígérte, hogy még eljövünk ide…
– Majd még eljövünk, oké?-kérdezte.-De most van még egy meglepi..-mosolygott sejtelmesen és sétáltunk visszafelé……


Klau cipője...




Klau kabátja...



Klau ruhája..