22.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a 22. fejezetet nektek:) Remélem tetszeni
fog…ez most nem lett nagyon jó...de éjjel írtam meg eléggé fáradtan.
De eldöntöttem valamit! Ha nem kapom meg a hat darab komit akkor annyi héttel fog csúszni a friss ahány komi hiányzik a hatból. Sajnálom de másképp nem irtok...pedig én sokat dolgozok egy-egy fejin. Ezt csak azok értik meg akik irnak.... Szóval a következőtől így lesz. Azoknak akik írtak komit KÖSZÖNÖM sokat jelent nekem:)
Jó olvasgatást!
Puszi
Eyi^^


22.Fejezet


Már egy ideje beszélgettünk amikor jött egy orvos.
– Önök Richard Pattinson hozzátartozói?-kérdezte hivatalosan.
– A fia vagyok.-állt fel Rob.
– Az édesapja felébredt. Bemehet hozzá.-mondta az orvos egy halvány mosollyal.
– Köszönöm.-mondta Rob az orvos pedig elment.
– Ez nagyszerű.-álltam fel én is.-Menj be én pedig felhívom anyukád.-mosolyogtam rá.
– Köszi.-mosolygott rám és elment a szoba felé. Gyorsan megkerestem Clare telefonszámát és már hívtam is. A negyedik csörgés után felvette.

**

– Jó napot kívánok!-szólt bele, persze hisz ő még nem is tudja
a számom csaptam a homlokomra.
– Szia Clare, Klau vagyok.-mondtam.-Most szólt az orvos,
hogy Richard felébredt.-mondtam boldogan.
– Komolyan? És hogy van?-kérdezett azonnal.-Felöltözök és
megyek is.-mondta
– Igen komolyan. Szerintem jól van… Rob most van bent nála. Rendben
mi itt leszünk. Puszi.-mondtam és letettem. Utána felhívtam Carolt,
mert ő is megkért rá.


**


– Szia Klau. Na mizujs veled?? Már nagyon régen beszéltünk. És van egy
óriási hírem is.-köszönt vidáman az én barátnőm.
– Szia. Ma ébredt fel Rob apukája.-mondtam vidáman.
– Komolyan..jaj de jó hír…hogy van?-kérdezte azonnal.
– Rob most van bent nála. Szerintem jól van…az orvos nem mondott
semmit.-mondtam
– Hát ennek nagyon örülök.-mondta
– Igen én is.-mosolyogtam.-Mi az a nagyon jó hír?-kérdeztem kíváncsian.
– Anyukád reggel elment.-kiabálta a telefonba.-És hagyott
itt neked
egy borítékot. -mondta halkabban.
– Borítékot?-kérdeztem kíváncsian.
– Igen.-mondta.-De a lényeg, hogy bármikor
visszajöhetsz. Annyira örülök.-mondta.
– Én is.-mondtam egy kicsit bizonytalanul.
– Nem beszéltél még Robbal arról, hogy mi lesz ugye?-kérdezte.
– Hát nem.-vallottam be őszintén.
– Jó megértem, nem volt időtök de majd
beszélj vele. Rendben?-kérdezte
– Oké.-mosolyogva.-Mi van veled?-kérdeztem.
– Jajj képzeld egy hete megismertem egy állati jó pasit. Helyes.
……nagyon helyes.-mesélt.
– Mesélj még róla.-kíváncsiskodtam.
– Hát fekete haja van. Kék szeme van. Itt lakik Londonban. Állati helyes pasi.-hadart azonnal.
– Tetszik neked ez a srác.-mondtam.-És neve is van?-kérdeztem mosolyogva.
– Igen, Tomnak hívják.-mosolygott.-Meg kell ismerned.-mondta határozottan.
– Jól hangzik.-mosolyogtam.-Most le kell tennem de majd még hívlak.-mondtam. Puszi. Szia. Szeretlek.-mondtam és letettem.

**

10 perc múlva ki is jött Rob.

– Na hogy van?-álltam fel azonnal.
– Jól. Szerintem már semmi baja. Már lecseszett, hogy borotválkozzak meg.-mosolygott rám.
– Ennek örülök.-mosolyogtam én is.-Nemsokára itt van anyukád.
– Az jó. De tudod milyen nap van?-kérdezte kíváncsian.
– Kedd?-kérdeztem egy angyali mosollyal.
– Igen kedd.-nevetett fel.-De milyen kedd?-kérdezte még mindig nevetve.
– Ma vagyunk együtt egy hónapja kedd. Ugye?-mosolyogtam rá.
– Pontosan.-mondta és a kedvenc mosolyomat kaptam.-Estére ugye nincs programod?
– Ha jól értettem most már van.-mosolyogtam rá ördögien…

Clare barátja Tom...