18.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a kövit...tudom, hogy korábra ígértem..és nagyon sajnálom, hogy nem lettem kész időre..de nagyon hosszú volt a munkám...csütörtökön tíz órát dogoztam pénteken nyolcat..szombaton tizenkettőt..ma pedig szerencsére nem kellett mennem és így megpróbáltam egy rövidet összehozni nektek..nem tudom milyen lett...remélem nem lett olyan rossz mint amilyen rövid mert akkor borzalmas lenne...mikor lesz a kövi?? Még én magam sem tudom..inkább mondom azt, hogy majd csak vasárnap este vagy hétfőn...mint, hogy megint késsek...de ha lesz egy kis időm akkor hozom hamarabb is..az ötlet megvan...csak nem kivitelezhető..sajnos...na de ennyit rólam.
Jó olvasgatást!
Puszi
Eyi^^


18.Fejezet



Robra néztem aki álmos fejjel nézett vissza rám. Én gyorsan felöltöztem ő pedig már ment is le. De én is hamar leértem. Clare kiabált és sírt…Richard a konyhában rosszul lett. Rob teljesen ledermedt, nagyon megijedt. Én gyorsan hívtam a mentőket majd odamentem Robhoz és átöleltem. A mentő hamar megérkezett és Richardot azonnal bevitték a kórházba és mi is mentünk utána.
– Jó napot! Richard Pattinsont keresem.-mondta Rob idegesen.
– Még a vizsgálóban van foglaljon helyet.-mondta gépiesen az ápolónő. Mi pedig leültünk a kórterem előtti kék székekre és vártunk. Majdnem másfél óra múlva jött ki az orvos.
– Jó napot! Önök Richard Pattinson hozzátartozói?-kérdezte az orvos.
– Igen.-mondta Clare. – Én a felesége vagyok.-mondta szipogva.-Hogy van?-kérdezte
– A férjének egy kisebb infarktusa volt, nem komoly de meg kell műteni. Most egy valaki bemehet hozzá, utána pedig előkészítjük a műtétre.-mondta majd elment.
– Menj be te fiam.-mondta Clare halkan és leült.
– Biztos vagy benne? Megértem ha te szeretnél bemenni.-mondta halkan Rob és megfogta édesanya kezét.
– Köszönöm.-mondta Clare, felállt adott Rob arcára egy puszit és bement a kórterembe. Rob azonnal leült a kezeibe temette arcát és zokogni kezdett. Oda mentem hozzá és átöleltem. Clare nem volt bent sokáig mert jött a nővér a műtét
miatt.
– Hogy van?-kérdeztem halkan.
– Még soha nem láttam ilyennek.-mondta.-Elmegyek a büfébe egy kávéért, ti kértek valamit?-kérdezte.
– Elmenjek én?-kérdeztem halkan.
– Nem, kell egy kis séta.-mosolygott rám. De annyira mű volt a mosolya.
– Akkor egy kávénak örülnénk. Köszönöm.-mondtam halkan.
– Mindjárt hozom.-mondta és el sétált.
– Én félek.-mondta halkan Rob.
– Nem kell, hallottad az orvost nem lesz semmi baj.-mondtam halkan és magamban reménykedtem, hogy ez így is legyen.
– Nem hiszek az orvosoknak.-mondta
– Nyugodj meg én megígérem, hogy nem lesz baja. Oké?-kérdeztem halkan.
– Rendben.-mondta és egy műmosolyt is megeresztett.
– Itt van a kávé.-lépett mögénk Clare a semmiből.
– Oh köszi.-mondta halkan Rob és elvette a kávéját.
– Kicsim kijössz velem míg elszívok egy szál cigit?-kérdezte Rob. El is felejtettem, hogy a kávét csak cigivel issza meg.
– Persze.-mondtam és már álltam is fel.- Clare megleszel egyedül vagy jössz te is?-kérdeztem.
– Én maradok, de ti csak menjetek nyugodtan.-mondta halkan.
– Rendben sietünk.-mondta Rob és kézen fogva mentünk ki a kórházból. Leültünk egy padra Rob rágyújtott én pedig néztem eltorzult arcát. Szörnyű őt így látni soha nem szeretném többet ilyen szomorúnak és megtörtnek látni.
Bármit megtennék azért, hogy ő boldog legyen. Nem szeretem ha szomorú…mindig boldognak akarom látni.
– Kicsim én nem tudom mit csinálok ha valami baja lesz vagy anyu mit csinál.-mondta Rob megtörten.
– Ne gondolkodj ezen tudom, hogy nem hiszel az orvosnak…de nekem higgy nem lesz baja. Oké??-kérdeztem én is szomorúan.-Ilyen még nem fordult elő igaz?-kérdeztem.
– Nem még soha…de nem tudom most miért…apu mindig is egészséges volt. Még csak meg sem fázott soha..én nem értem.-mondta halkan és közben elfogyott a cigije. Már éppen felállni készültem amikor megfogta a karomat.
– Csak még egyet. Oké?-kérdezte és én egy aprót bólintottam, így visszahúzott a padra.-Köszönöm, hogy mellettem vagy.-nézet rám.
– Rob nincs mit megköszönöd..ez szerintem természetes.-mondtam halkan.-És amúgy is te is mellettem voltál amikor szükségem volt rád…
– Nem ma kellett volna találkoznod apuddal?-kérdezte hirtelen.
– Oh basszus…de megvársz míg gyorsan felhívom?-kérdeztem.
– Ugye nem lesz cikk apu ügyéről?-kérdezte félve.
– Ha nem akarod nem mondom el neki…de amúgy se írna meg semmit tudja, hogy ha te esetleg megbocsájtanál…ő attól elfelejthetne és ezt nem akarja.-mondtam halkan.-Na elmondhatom az indokot vagy találjak ki valamit?-kérdeztem egy mű mosollyal.
– Mondd nyugodtan.-mondta és rá gyújtott egy újabb szál cigire. Én pedig felhívtam aput.

**

– Szia apu.-köszöntem halkan.
– Szia kislányom…na mikor jössz?-kérdezte vidáman.
– Épp ezért hívlak, ma sajnos nem tudok el menni hozzád.-mondtam szomorúan.
– Valami baj van?-kérdezte azonnal.
– Bizalmas…de Rob apukáját behozták a kórházba és Robot ezt nagyon megviselte…így vele szeretnék lenni ha nem gond.-mondtam
– Persze ez természetes, maradj nyugodtan.-mondta megértően.- Oda tudod adni neki most a telefont?-kérdezte hirtelen.
– Minek?-kérdeztem kicsit félve.
– Beszélni szeretnék vele. Kérlek.-mondta halkan.
– Öhm várj egy picit.-mondtam.
– Oké-mondta ő.

**

– Rob, apu beszélni szeretne veled.-mondtam félve.
– Velem?-kérdezte meglepetten.
– Igen veled.-mondtam és oda nyújtottam a telefont.

**

– Rob vagyok.-mondta. Majd utána nem hallottam, hogy apu mit mond de Rob arca kicsit kezdett kivirulni……

Újabb díj! :)

Nagyon köszönöm szintén Reginának ezt a díjat, sokat jelent nekem:) hiszen tőle kaptam a blogom első két díját!:) Nagyon köszönöm!:)

Még hét dolog rólam...:)
1. Van egy kisöcsém.
2. Az egyik becenevem a muffin.:)
3. Titokban szeretek énekelni(bár nincs hangom).
4. Nem tudok rajzolni.
5. Szeretek az esőben sétálni.
6. Szeretem a szivárványt.
7. Kedvenc évszakom a tél ( imádom ha esik a hó).

Akiknek küldöm:
Mitchie
Mesi28
Evelyn
Bree

És még millió köszi(L)
Pusszanat
Eyi

Díj!

Elöször is nagyon szépen köszönöm Reginának, hogy gondolt rám:) Hihetetlenül jó érzés, hogy teccik nektek ahogy irok:) és, hogy ezt a díjat megkaptam. Még egyszer köszi Regina:)

Eddig nem sok mindent irtam magamról...de most itt van hét dolog...:)

1. Zene örült vagyok...mindig hallgatom.:)
2. Imádom a Twilight-ot.
3. Nagyon szeretném ha lenne egy olyan bátyám mint Emmet.:$
4. Az első könyv amit olvastam...(úgy igazán) Szívek szállodája-Anyja lánya...Mindenkinek csak ajánlani tudom:)
5. Szeretem a horror filmeket.
6. Imádom az autókat.
7. Meghalnék internet nélkül.

Akiknek küldöm:

Mitchie
Gicus16
Evelyn
Mesi28

És még egyszer köszönöm Reginának.:)
Puszi
Eyi

17.Fejezet

Sziasztok!
Megint meghoztam a kövit:)
Ne haragudjatok, hogy most ilyen rövid lett de nem volt időm befejezni és nem akartam tovább húzni nektek...mert akkor csak szombaton vagy vasárnap lett volna teljesen kész. De igy megpróbálok még egyet összehozni a héten...de hát nyár van...sokat vagyok a barátaimal ott a nyári munkám...és megyek nyaralni ezért van olyan, hogy eltűnök egy kicsit..szóval ezért is bocsi..még jövöhétre van betervezve egy nyaralásom..tehát akkor nem leszek...sorryyy:(:( de utánna már viszatérek és meglesz a heti egy-kettő vagy sok komi esetén a három friss is. Remélem attól, hogy rövid lett még tetszeni fog.:)
Jó olvasgatást!
Puszi
Eyi
(L)




17.Fejezet


…a víz szerencsére nem volt hideg…de akkor is mérges voltam Robra…ő pedig mint aki jól végezte dolgát leült a srácokhoz és együtt nekiálltak nevetni…mint kiderült együtt találták ki…szépen kisétáltam a vízből…rá mosolyogtam a többiekre és bementem egy törölközőért és megtörölköztem Rob persze utánam jött.
– Na kicsim most haragszol?-kérdezte
– Igen és ez bosszút kíván.-mondtam sejtelmesen.
– Féljek??-kérdezte
– Nem kell.-mondtam, leraktam a törölközőt és kimentem a többiekhez. Arra gondoltam valahogy meg kéne viccelni de nem csak Rob-ot hanem a többi srácot is. Csak azt nem tudom hogyan. Kimentem és tovább segítettem Clare-nek persze ő mondta, hogy megoldja egyedül de én szívesen segítettem de azért közben törtem a fejem azon, hogyan szívassam meg a fiúkat. És akkor végre eszembe jutott. Hát persze a műsör suliba, táborokba, kirándulásokon..mindig mindenkinek bejött. Vigyorogva hívtam be a csajokat egy percre a házba.
– Csajok..ezt az előbbit meg kell torolni a srácokon.-mondtam úgy hogy csak mi halljuk.
– És, hogyan?- kérdezte Kstew.
– Hát mi régen táborokba meg ilyen helyeken rengeteget szívattuk egymást. Pl.: ott van a műsör..vagy a kezet a vízbe..a fogkrém meg az ilyenek.-mondtam vigyorogva.
– Én egyikről sem hallottam.-mondta Kstew és mindegyikőjük helyeslően bólogatott.
– Jó a műsör..az almalé és a tetején tejszínhabbal…adunk mindegyikőjüknek egyet és megmondjuk, hogy aki előbb megissza az nyer valamit.-vigyorogtam.
– Ez k*rva jó.-mondta Ash. Én csak rá mosolyogtam.
– Ez szerintem is jó lesz.-mondta Clare és így el is döntöttük.
– De a legviccesebb, hogy soha senki nem veszi észre, hogy amit iszik az nem sör.-vigyorogtam.
– Komolyan?-kérdezték meglepődve.
– Igen.-mosolyogtam.-De menjünk vissza mert észre fogják venni, hogy tervezünk valamit.-mosolyogtam.-Jó mondjuk egy óra múlva mindenki jöjjön be valami indokkal.-mosolyogtam és kimentem.

Leültünk a srácok mellé és elkezdtünk beszélgetni meséltek vicces történteket, de engem ez fogott meg leginkább…Kellan, Jackson és Peter amikor egyik este Robnál voltak kicsit inni..hülyülni és fogadtak azt már ők sem tudják miben mert eléggé részegek voltak…de végül is Peter nyerte meg a fogadást..amit emlékeik szerint ki más mint Kellan kezdeményezte. A két vesztesnek külön-külön feladata volt..Kellannak rózsaszín pom-pom lány ruhában kellett másnap mennie a forgatásra, Jacksonnak pedig feszülős bőrszerkóba, kivasalt hajjal, kihúzott szemekkel kellett másnap mennie. Persze másnap nem tudtak forgatni mert akárki meglátta őket már a filmbeli ruhájukban akkor is kitört belőlük a nevetés. A rendező pedig bele akarta venni a filmbe..csak ők nem mentek bele. De azért vicces lett volna ha a Twilight-ban vagy a New moon-ban így meglátjuk őket. Legalábbis szerintem. Még sokáig beszélgettünk rengeteg ilyen vicces történetet meséltek nagyon jól szórakoztunk.


Majd én felálltam és bementem a lakásba és a csajok is bejöttek utánam. Négy pohárba öntöttem alma levet és a tetejére tejszínhabot nyomtam. Megfogtuk és kivittük a csajokkal a srácoknak.
-Na szóval ez itt egy kis játék.-mosolyogtam.-A lényege, hogy aki hamarabb megissza az nyer valamit.-mondtam.
– Mit lehet nyerni?-kérdezte Kellan.
– Hát ezen még nem gondolkodtunk.-néztem a csajokra.
– Hmm…mondjuk éjfélig teljesítjük minden kívánságát a nyertesnek.-mondta Ashley vigyorogva.
– De addig már csak három óra van.-mondta Kellan. - Az nagyon rövid idő, de nem baj majd belehúzunk.-mondta vigyorogva. Mindenkinek oda adtam az „sört”.
– Jó akkor háromra.-mondtam.-Egy…kettő…három…-mondtuk a csajokkal ők pedig azonnal lekezdték inni. Persze mi nem bírtuk sokáig el kapott minket a nevetés. Jackson lett az első aminek nagyon örült is. De mi még mindig nevettünk és ezt szóvá is tették.
– Mi ilyen vicces kicsim?-kérdezte Rob.
– Hát ezt nem hiszem el…tényleg nem vették észre.-nevetett tovább Ashley.
– Mit nem vettünk észre?-kérdezte kíváncsian Richard. De mi még nem nagyon voltunk beszéd képesek így inkább bementem és kihoztam a tejszínhabot és az almalevet. És leraktam eléjük.
– Ez most mi?-kérdezte Jackson.
– Ezt ittátok.-mondta Kstew és nevetett tovább.
– Tessék?-kérdezte Rob.
– Én szóltam, hogy bosszút kíván.-mosolyogtam Robra.
-Tessék? Akkor mi tényleg ezt ittuk.-nézet rám ijedten.
– Én észre sem vettem, hogy nem sör.-mondta Richard.
– Én sem.-mondta Kellan.
– Klau megmondta, hogy nem fogjátok észrevenni.-nevetett Clare.
– Anyu te is benne voltál?-kérdezte Rob szomorúan.
– Igen.-mosolygott Clare.
Utána szépen mindenki bement Clare-el leraktuk a megmaradt
ennivalót…elmosogattunk. Kellanék haza mentek a többiek pedig mindenki a saját szobájába.
Így én is felmentem Robhoz.
– Haragszol szívem??-kérdeztem szomorúan és még a számat is legörbítettem.
– Ez gonosz volt.-mondta
– De nem volt rossz íze és semmi bajod nem lesz tőle. A suliban mindig ilyenekkel hülyéskedtünk.-mondtam halkan.
– De végül is nem haragszom. Nem repesek a boldogságtól…de jó buli volt az tuti.-mosolygott és magához húzott. Nem tudom menyi ideig feküdhetünk ott így összebújva csendben de nagyon jól esett. Így aludtam el Rob ölelő karjaiban. Másnap reggel viszont hangos kiabálásra ébredtem……

16.Fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam a kövit mivel megkaptam az öt komit amiért nagyon hálás vagyok:)
Remélem ez a feji is tetszeni fog és legalább egy komit kapok majd mint most:)
Pont 16.-án hoztam a 16.-dik fejit.:D:D
Jó olvasgatást!
Puszi
Eyi^^




16.Fejezet

– Tesséééék? És ezt eddig miért nem mondtad el?-kérdezte és eltolt magától ami nagyon rosszul esett és könnyeim még jobban folyni kezdtek.
– Eszemben sem volt…de ha eszembe is jut és már az elején elmondom akkor is randiztál volna velem? Mert szerintem nem..egyszerűen bocsánatot kérsz és tovább mész. Igazam van?-kérdeztem szomorúan.-És különben is nem én tehetek róla, hogy mi apum foglalkozása.-sóhajtottam lemondóan.
– Elmondhattad volna.-mondta mérgesen.
– Én ajjj most hozta fel apu, hogy megakar ismerni mert sokat meséltem rólad neki. Akkor esett csak le, hogy te még nem tudod és ő se tudta, hogy kivagy..-mondtam halkan.
– És mit mondott mikor megtudta?-kérdezte és a szemei villámokat szórtak.
– Azt, hogy össze kell hozzak egy interjút.-mondtam szomorúan.
– Mi mást.-nevetett keserűen
– De nemfog semmit sem csinálni.-mondtam lemondóan.
– Ezt, hogy érted?-kérdezte kíváncsian
– Nem bántana engem..mindig is azt akarta, hogy nekem jó legyen és tudja, hogyha rád szállna akkor elhagynál…és az nekem nagyon rossz lenne.-mondtam a szemébe nézve.
– Ezzel azt mondod, hogy békén hagyna minket vagyis engem?-kérdezte meglepődve.
– Igen vagyis meg akarna ismerni persze…de csak, hogy tudja, hogy mégis kit szeretek ennyire.-mondtam kicsit elpirulva.-De a munkájából kimaradnál…apu tud nagyon diszkrét lenni.-kezdtem el mesélni és közben leültem az ágyra.-Körülbelül egy éve tele volt az összes újság azzal, hogy Kstew és te együtt vagytok és, hogy már a baba is úton van. Aput felhúzta mert, hogy ez a ti magánéletetek és ha akarjátok majd elmondjátok..persze ha igaz. És egy olyan cikket irt, hogy ő sem tudja, hogy együtt vagytok-e vagy sem…de ha nem vagytok együtt akkor mennyire rossz lehet a sok hülye pletyka…és ha mégis együtt vagytok akkor meg ha már ennyi találgatás van akkor biztos megvan rá az okotok, hogy miért nem mondjátok el.-meséltem el neki.
– Komolyan??-kérdezte meglepődve.
– Igen tudom, hogy a legtöbb újságíró nem normális…és össze vissza hazudozik de vannak kivételek…persze kevesen.-mondtam.
– Biztos vagy benne, hogy apud teljesen diszkrét lesz??-kérdezte
– Igen teljesen biztos vagyok.-mondtam egy halvány mosollyal.
– Sajnálom, hogy megvádoltalak azzal, hogy megcsaltál.-suttogta halkan.-És azt is, hogy ennyire kiakadtam…csak megijedtem.-mondta halkan én pedig odamentem hozzá.
– Meg tudsz nekem bocsájtani??-kérdeztem halkan.
– Persze…de inkább nekem kell bocsánatot kérnem tőled.-mondta halkan mire én lágyan felnevettem.
– Nálad mazochistább emberrel még nem találkoztam.-mosolyogtam rá. Kezei közé fogta az arcomat, és mélyen a szemembe nézett, de nem mondott egy árva szót sem. Puha ajkai lágyan súrolták az enyémeket. Karjaimat elégedetten, bilincsként összekulcsoltam a nyaka körül, és tesztelve tűrőképességét, alsó ajkát szívogattam, melynek köszönhetően mély sóhajok hagyták el ajkait… Ujjai vadul kalandoztak a pólóm alatt, így pillanatok alatt elérte, hogy a testem még jobban felforrósodjon.
Végig csókolt megállás nélkül, miközben gyorsan megszabadított a pólómtól. Rob szemei rögtön kikerekedtek, ahogy meglátta rajtam a szinte semmit sem takaró csipkés fekete melltartómat…egy kicsit elidőzőt a szemeivel a melleimen de nagyon hamar lecsapott fedetlen nyakamra, és már épp a pántot piszkálgatta, amikor én is lehúztam róla a pólóját. Ahogy hozzáért nyakamhoz egyből sóhajaimmal telt meg a szoba. Ez volt ez egyik legérzékenyebb pontom és ahogy ezt kitapasztalta, nem kímélt. Hosszú ideig időzött itt, de csak azért, hogy még jobban kínozzon engem. Már éppen elindult lejjebb amikor valaki csengetett…bár most nem lettem volna a helyébe mert vagy száz féle variáció jutott az eszembe, hogy fogom megölni.
– Ezt nem hiszem el.-mondta halkan
– Én sem.-suttogtam és egy apró puszit adtam neki és felvettem a földről a pólóm és felvettem mert a vendégünk igen kitartónak bizonyult. Rob is felvette a pólóját és elindult, hogy ajtót nyisson. Pont akkor jöttek be Krisék amikor én lejöttem a lépcsőn köszöntem mindenkinek és bementem a konyhába egy kis hideg vízért hátha jót fog tenni. Gyorsan megittam és bementem hozzájuk beszélgetni. Már vagy egy órája beszélgettünk amikor Ashley is meghozta a többieket.
– Jajj nagyon jól szórakoztunk végül a bowling mellett döntöttünk.-mosolygott Ashley
– Igen és nagyon jó volt. Ashleyvel megvertük a pasikat.-mosolygott boldogan Clare
– Ejnye fiúk megvertek titeket….-vigyorogtam.-Ez nagyon nem szép dolog ráadásul ti többen is voltatok.-vigyorogtam.
– Hát sajnos most így jártunk.-mondta Richard. – De én élveztem főleg amikor Marcusnak beszorult az ujja a lyukba.-vigyorgott.-És ahogy el akarta dobni ment a golyó után szépen kiterült.-nevetett most már mindenki hangosan.-És volt ott egy olyan tizenöt fős társaság és mindegyikőjük olyan tizenhárom éves lehetett...Tom kinevette az egyik lányt amikor egyet sem talált el…ezért a fiúk összefogtak és az asztal alatt összekötötték a cipőfűzőjét…odament, hogy eldobja de ráesett a golyóra mert elakadt a saját lábában és az egész klub rajta röhögött.-mesélte vidáman nekünk pedig már folytak a könnyeink a nevetéstől.-De az is jó volt amikor a társaságból a gyerek elment ennivalóért és amikor visszaért leült enni a barátai pedig a fejére nyomtak egy tubus ketchupot.
– És miután fogadtunk, hogy ki nyer…így a játék után bementünk egy fürdőruha boltba és vettünk nekünk fürdőruhát..neked is.-vigyorgott rám Ashely.-És az volt a fogadás, hogyha mi nyerünk ők is bikiniben fognak fürödni-nevetett Ash. – És ha mi vesztetünk volna két napig minden kívánságukat teljesíteni kellett volna.-mondta
– Hát akkor nagyon jól elvoltatok.-mosolyogtam rájuk.
– Voltunk boltban is.-mondta Tom és kiment az autóhoz és két hatalmas táskával jött vissza.
– Akkor ugye grillezünk?-kérdezte Clare
– Persze.-válaszolt Rob mosolyogva látni rajta, hogy imádja az édesanyát.




– Klau kijönnél egy perce a konyhába?-kérdezte Ash.
– Persze.-mosolyogtam és már kint is voltunk.
– Na meg tudtátok beszélni?-kérdezte kíváncsian.
– Hát mikor belekezdtem azt hitte, hogy megcsaltam.-mondtam halkan.
– Tessék??-kérdezte Ash meg lepődve.-Csak Rob lehet ilyen hülye.-gondolkodott hangosan.
– De utána kitombolta magát és meghallgatott. Így el tudtam neki mondani, hogy mi a gond…meghallgatott először még jobban kiakadt mint eddig volt…de elmagyaráztam neki, hogyha már az elején megtudja akkor nem lett volna köztünk semmi és igazat adott. Megkért, hogy beszéljek apuval a diszkréció miatt. És már nem is volt gond. Utána elég jól el voltunk de félbeszakítottak minket Kstewék…sajnos.-meséltem el mindent.
– Hát örülök, hogy akkor minden rendben van köztetek.-mosolygott.-Gyere megmutatom a fürdőruhád.-mondta és elkezdett az emelet felé húzni.-Remélem tetszeni fog..-mondta idegesen.-A mérte biztos jó szerintem Clare-el együtt választottuk mert, ahogy eddig látunk te kicsit sportosabb vagy…így ilyet vettünk.-mondta és elém tartott egy kék virágos rövidnadrágot és egy piros-fehér csíkos bikini felsőt…első látásara beleszerettem.-Aj mondj valamit..ennyire nem tetszik??-kérdezte Ashely idegesen.
– Ashely…ez csodás köszönöm.-mondtam és megöleltem.-Ne haragudj de ezt most fel kell próbálnom.-mondtam neki és már tessékeltem is ki az ajtón.
– Jó..juj de örülök, hogy tetszik…de nem megyek messzire mert látni akarom.-mondta és megállt az ajtó előtt.
– Rendben.-mondtam és már öltöztem is még mielőtt megmutattam volna megnéztem a tükörben és már mentem is Ashley-hez.
–Jujj anyám…egy zseni vagyok.-mondta és közben megforgatott, hogy minden oldalról megnézzen.
– Hát ezzel nem veszekedhetek.-vigyorogtam rá.
– Én is felveszem az enyémet. Oké??-kérdezte
– Persze addig én támasztom az ajtót.-mosolyogtam és ő bement. Hamar végzett is és egy citromsárga bikiniben lépett elém.-Nagyon csini vagy.-mosolyogtam.-Jól áll neked a sárga.-mondtam és egymásba karolva mentünk le a konyhába. Persze a többiek is észre vették, hogy átöltöztünk mindenki megdicsérte a ruhánkat….de amikor megláttam Rob vágytól fűtött pillantását azt kívántam bárcsak kettesben lehetnénk….de sajnos ez nem volt így..inkább segítettem Clare-nek a konyhában a húsokkal a többiek pedig kimentek a medencéhez. A fiuk előkészítették a grillt…mi pedig kivittük a húsokat és elkezdtük sütni…közben persze Clare-el megint nagyon jól elbeszélgettünk. Amikor már a húsok felét megsütöttük akkor megkértük Ash-t, hogy figyeljen egy kicsit rá. Mi pedig felmentünk és Clare felvette a fürdőruháját. Az övé egybe részes volt barna színű..de nagyon csinos..mell résznél egy kis kivágással és a háta teljesen szabadon volt. Felvette és visszamentünk elkezdtük tovább sütni a húsokat amikor Rob felkapott és bedobott a medencébe……


Klau fürdőruhája:)


Clare fürdőruhája:)


Ash fürdőruhája

15.Fejezet

Sziasztok!
Megint meghoztam a frisst! Remélem örültök neki:)
Van egy ajánlatom ha kapok minimum öt komit akkor péntekre összehozok mégegyett nektek de a komik pénteken délig kellenek ha utána lesz meg az öt darab akkor a hangulatomon fog múlni, hogy kaptok-e vagy sem.:)Remélem a végéért nem fogtok megharagudni rám...bár szerintem nem is olyan vészes...:)de lehet csak azért mert én tudom mi jön utána...na de nem leszek szemét:)
Jó olvasgatést!
Pux
Eyi^^


15.Fejezet


– Öhm…azt hiszem az.-mondta Rob kicsit meglepődve.
– Várj majd én kiszedem.-mondtam vigyorogva és odamentem Robhoz. Kiszedtem a hajából a palacsintát és mosolyogtam rajta, hogy tud ilyen szerencsétlen lenni a konyhában.
– Köszi, kicsim.-mondta
– Nincs mit.-mosolyogtam rá.-Oké kész van a reggeli.-mondtam halkan. Clare elment felöltözni és Richardot felkelteni és a fiuk is elmentek felöltözni. Rob odajött hozzám és kezeit a derekamra tette. Én a kezeimet a nyakára tettem, hogy közelebb húzzam magamhoz rám mosolygott és ajkaival gyengéd kényeztetésbe kezdett. Egyre mohóbb és követelőzőbb lettem. Halkan felnyögött és a csípőmre csúszó kezeivel még közelebb húzott magához. Az ujjait a hajamba mélyesztette. De hamar el kellett válnunk mert Clare halkan megköszörülte a torkát mögöttünk. Én kipirosodva emeltem fel a fejem.-Gyertek enni.-mondtam bár egy kicsit zavarban voltam. Miután végeztünk Clare segített elmosogatni és végig beszélgettük mutatott Robról kiskori képet olyan aranyos volt mindegyiken a haja már ott is jobban hasonlított egy madárfészekre mint valakinek a hajára…és a szeme is teljesen ugyanolyan…kékes-szürke gyönyörű…
– Na és ma mit csinálunk??-kérdezte vigyorogva Marcus
– Mi lenne ha megnéznék amikor Rob palacsintát süt.-mondta Tom nevetve és összepacsiztak Marcussal.
– Vagy mi lenne ha Rob megmutatná azt a táncot és az árverezést??-kérdeztem mosolyogva.
– Az nem jó ötlet. -mondták teljesen egyszerre.
– Az már nem tetszik mi??-vigyorgott Rob. – Pedig érdekes videó az tuti.-vigyorgott még mindig…
– Nagyon vicces.-mondta durcásan Marcus.
– Na de nekem van egy ötletem.-mosolyogtam.-Mi lenne ha egyszerűen kiülnénk a medencébe??-kérdeztem mosolyogva.
– Szerintem jó ötlet.-mosolygott rám Clare
– Oké.-mondták a fiúk is. És akkor a csengő félbe szakította a beszélgetést.
– Megyek kinyitom.-mondta Rob és eltűnt az ajtó mögött.
– Mi lenne ha kint csinálnánk ebédet..úgy értem grilleznénk.
Na mit szóltok??-mosolygott Clare.
– Szerintem jó ötlet.-mondtam mosolyogva. Nagyon megkedveltem Rob szüleit. Clare nagyon kedves és gondoskodó. Richarddal még nem nagyon beszélgettünk de ő is szimpatikus.
– Sziasztok.-köszönt Ash és az ő hangja rántott ki a gondoltaimból.
– Szia.-köszöntünk mosolyogva.
– Mondd, hogy van nálad fürdőruha. -néztem rá komolyan.
– Ohh Klau hát persze..mindegyik zsebemben az van melyiket vegyem fel a jobb zsebembe lévőt vagy a balba lévőt??-kérdezte vigyorogva.
– Hmm a farzsebedbe nincs..abból szeretném.-vigyorogtam rá.
– Abból pont reggel vettem ki…a francba.-vigyorgott most már Ash is.
– Akkor viszont gond van…mert egyikőnknek sincs fürdőruhája...-mondtam gondolkodva.
– És nekem sincs.-mondta Clare.
– Akkor ez csak egyvalamit jelenthet.-vigyorgott Ash
– Jaj ne.- mondtam
– De-de.-vigyorgott Ash. – Megyünk vásárolni.-kiabálta és már kezdett is húzni maga után minket. De szerencsére megcsörrent a telefonom.
– Bocsi Ash…de ez apu lesz.-mondtam mosolyogva, de belül ujjongtam hátha elmennek nélkülem.

**

– Szia apu.-köszöntem vidáman.-Ennyire még soha nem örültem a hívásodnak.-mondtam mosolyogva.
– Szia kislányom. Örülök, hogy örülsz nekem.-mondta és a hangja vidám volt.
– És miért hívtál?? Mi újság otthon??-kérdeztem és Rob hátulról átölelt.
– Azért hívtalak, hogy elkérjem a címed??-mondta
– Oké…de minek az neked...ja a srácoknak kell??-kérdeztem mosolyogva.
– Nem a srácoknak kell. Nekem kell itt vagyunk az öcséddel Londonban a munkám miatt és úgy gondoltam meglátogatunk.-mondta és felnevetett.
– Komolyan??-kérdeztem ledöbbenve.-De hisz ez szuper.-kiáltottam.-De én még nem vagyok otthon mi lenne ha te megmondanád hol vagytok és én mennék oda??-kérdeztem mosolyogva.
– Rendben.-mondta és lediktálta a címet.
– Ma nem érek rá…de holnap mindenképp benézek.-mondtam mosolyogva.
– Nagyon helyes hiányzik a kislányom.-mondta mosolyogva.-És elhozhatnád a barátodat is.-mondta.
– Hát nem is tudom apu.-kezdtem el hadoválni.
– Miért???Minden rendben köztetek??-kérdezte aggódva. Rob pedig elengedett és mosolyogva kiment.
– Persze…csak félek, hogyan fog reagálni ha megtudja a munkád.-mondtam inkább csak magamnak.
– Mi baja a munkámmal??-kérdezte apu felháborodva.
– Jaj apu-sóhajtottam-…a barátom teljes neve Robert Pattintson.-mondtam halkan.
– Te…Tessék?? A híres színész?? El kell intézned …..-kezdett máris tervet szövögetni apu.
– Ne kezd.-mondtam lemondóan.
– Micsoda??-kérdezte értetlenül.
– Semmi..most mennem kell. Majd holnap beszélünk. Puszi. Szia.-mondtam és letettem.

**
Leültem a kanapéra már bánom, hogy nem mondtam el neki korábban. De ezen sajnos már nem tudok változtatni. El kell mondanom neki akkor is ha nagyon mérges lesz rám. És ráadásul jogosan lesz mérges. De végül is ha elmondom neki, hogy miért nem mondtam el korábban akkor csak megérti. Végül is még csak randizni se randizott volna velem ha tudja. És apu tud nagyon diszkrét lenni ha akar…és ráveszem, hogy akarjon.
– Klau mehetünk vásárolni?-kérdezte Ashley boldogan.
– Ash bocsi de én nem tudok menni.-mondtam szomorúan inkább Ashleyval vásárolni mint Robbal veszekedni..mert ebből tuti, hogy vita lesz gondolkodtam.
– Na de miért?-kérdezte szomorúan és még a száját is legörbítette.
– Mert valamit meg kell beszélnem Robbal. -mondtam halkan.
– Nem ér rá később?-kérdezte kicsit mérgesen és ezzel kicsit felhúzott így a kelleténél ingerültebben szóltam neki.
– Nem Ashley nem ér rá később inkább egy hónapig minden nap járnék veled vásárolni ha ezt nem kéne vele megbeszélnem…de sajna muszáj.-szinte kiabáltam.
– Mi a baj?-jöttek be a többiek.
– Figyelj Ash nem haragudj.-mondtam szomorúan lehajtott fejjel.
– Gyere ki a konyhába beszélni szeretnék veled.-mondta és már ment is ki én pedig szótlanul mentem utána.
– Ülj le.-mondta közömbösen.-És most szépen elmondod mi az ami miatt ennyire ideges lettél.-mondta határozottan.
– Rendben.-sóhajtottam és közelebb ültem hozzá.-Szóval Robbal még soha nem beszélgettük az apukámról és hát a munkája..szóval……
– Aj mondjad már az istenért.-szólt közbe Ash én pedig közelebb hajolva a fülébe suttogtam.
– Ugye ezt nem mondod komolyan??-kérdezte teljesen ledöbbenve.
– De komolyan…de apu nagyon diszkrét is tud lenni de félek, hogy ez miatt elveszítem őt.-mondtam lemondóan.
– Ha tényleg szeret…márpedig miért ne szeretne akkor együtt megoldjátok.-mondta és átölelt.
– Köszönöm Ash és nagyon sajnálom csak……-hadováltam
– Nyugodj meg semmi gond……de be kell pótolnunk. Ígérd meg.-utasított.
– Megígérem.-mondtam halkan és elengedtem.
– Na én most elhívom a többieket…pingpongozni vagy nem tudom…ti pedig beszéljétek meg..és utána hívj oké??-kérdezte mosolyogva.
– Köszönöm.-suttogtam.
– Szívesen teszem…nem tudnék választani két ilyen jó barát között.-mondta mosolyogva.-Menj fel a hálóba, mindjárt felküldöm.-mondta és már húzott is fel a székről én pedig felmentem és a kezemet törögetve vártam, hogy Rob feljöjjön.
– Kicsim Ash mondta, hogy beszélni szeretnél velem.-mosolygott rám.
– Rob…én nem tudom, hogyan mondjam meg.-suttogtam.
– Csak nyögd ki.-mondta és már nem mosolygott.
– Félek, hogy elveszítelek.-mondtam halkan és a szemébe néztem.
– Megcsaltál..-kezdett el kiabálni.-Igaz?? Legalább megérte.-ordítozott és az asztalról mindent lesöpört.-Remélem élvezted.-kiabált még mindig.
– Rob…-kezdtem bele de mindig félbe szakított.
– Kérdeztelek.-mondta határozottan érzelem mentes hangon.
– Nem csaltalak meg.-suttogtam halkan.
– Nem hiszek neked.-szinte köpte a szavakat.
– Rob hinned kell nekem.-suttogtam.-Be tudom bizonyítani.-mondtam el neki az utolsó mentőövem.
-Mivel tudnád bebizonyítani.-kiabált és én odamentem hozzá. Meg akartam fogni az arcát de elfordította a fejét.-Azt akarom, hogy tűnj el most.-suttogta.
– Rob elmegyek ha ezt szeretnéd.-mondtam nagy nehezen és közben a könnyeim is elkezdtek végig folyni az arcomon.-De én nem csaltalak meg. És azzal tudom bebizonyítani…-kezdtem bele de félbeszakított.
– Nem érdekel.-mondta ismét.
– Rob én még szűz vagyok.-mondtam halkan és megfordultam, hogy összepakoljam a holmimat de megfogta a kezem.
– Komolyan beszélsz?-kérdezte hitetlenkedve
– Igen.-mondtam.
– Kicsim én..-kezdett bele de most én szakítottam félbe.
– Ne mondj még semmit.-mondtam halkan de odajött és átölelt.
– De akkor mi akartál elmondani?-kérdezte kíváncsian
– Az apám és az öcsém itt van Londonban és szeretnének megismerni.-mondtam
– És ezért voltál úgy megijedve?-nevetett fel.
– Nem.-mondtam és egy nagy levegőt vettem.-Az apám munkája újságíró.-suttogtam halkan…

14.Fejezet

Sziasztok!
Újra itt vagyok:) A nyaralás nagyon jól sikerült…jól éreztem magam…bár őszintén szólva hiányoztatok:) De a fejiről…ez most kicsit rövidebb lett mint szokott és most nem lett valami jó sem…szerintem…de hazaúton írtam és hát fáradt vagyok… nézzétek el nekem(*nagy boci szemek*) hamar szeretnék jönni a frissel…nem tudom pontosan…szerda vagy csütörtök…de sietni fogok.
Jó olvasgatást!!
Pusszanat
Eyi
(L)


14.Fejezet

– Jaj…Rob kérlek ne…jaj hagyd abba létszíves…nem bírom tovább.-nyöszörögtem de ő továbbra is kínzott…vagyis csikizett, de nekem ez kínzásnak számít. A többiek meg az ajtóban állva nézték, ahogy lassan belehalok a röhögő görcsbe…de végül is gondolkodjunk pozitívan..vidám halálom lesz.
– A-a nem hagyom abba.-vigyorgott önelégülten.
– Kérlek Rob…én nem bírom tovább.-suttogtam halkan.
– Valamit kérek azért, hogy most abbahagyjam.-vigyorgott még mindig
– Bármit…csak hagyd már abba….megfulladok.-válaszoltam nagy nehezen és ő elengedett.-Kösz.-mondtam neki tömören és feltápászkodtam és elindultam a konyhába egy pohár innivalóért. És mindenki jött utánam.
– Szóval te most meg akartál viccelni minket.-mondta Marcus.
– Nem…én vagyis az öcsém mondta ezt és én csak annyit mondtam, hogy el akarja venni….nem azt, hogy most.-vázoltam a lényeget.
– Hát ez igaz.-mondta Clare.
– Szóval jogtalanul akartál halálra csikizni.-mondtam Robra nézve.
– Sajnálom.-suttogta Rob bűnbánó arccal.
– Sokra mész vele.-mondtam neki és mentem felvenni az éppen csörgő telefonomat. Nem kicsit lepődtem meg amikor Máté neve villogott a kijelzőn.

***
– Szia Máté ezer éve nem beszéltünk.-vigyorogtam a telefonba.
– Szia Klau, több mint ezer éve ha jól emlékszem.-vigyorgott ő is.
– Hehe…de jó kedvében van valaki. Minek ez a nagy öröm és a többiekkel mi van??-kérdeztem vidáman.
– A nagy jó kedv onnan származik, hogy….dobpergést kérek…megyünk téged meglátogatni. Na mit szólsz??Örülsz??-kérdezte vidáman
– Persze..hűha ez nagyszerű mikor jöttök??És hogyan??Aj lesz mit mesélnetek szerintem.-mondtam mosolyogva..bár egy kicsit meglepődtem.
– Hát menni még nem most megyünk…majd körülbelül egy hónap múlva. Ja és amúgy még mindenki él.-mondta mosolyogva.
– Ennek örülök, bár ki tudja én élni fogok-e mire ideértek.-mondtam mosolyogva.
– Ezt, hogy érted??-kérdezte azonnal idegesen.
– Jaj nyugi csak itt van az anyám…és hát nála nem lehet tudni.-mondtam vigyorogva.
– Nem örülök neki, hogy találkozol vele.-mondta határozottan.
– Nem is találkozok vele.-mondtam.-Amíg nálam van én
átjöttem Robhoz. -mosolyogtam.
– Ki az a Rob??-kérdezte még mindig kíváncsian.
– A barátom.-feleltem röviden, tömören…mert ilyenkor elkezd papolni.
– Jaj..Klau mennyi ideje ismered te azt a srácot egy hónapja..én nem költöznék hozzá…-mondta oktató hangnemben.
– Igen Máté tudom…te már az első héten itt lennél, ismerlek.-nevettem a telefonba.
– Hát na jó lehet, hogy én igen de neked attól nem kell.-mondta még mindig oktatóan.
– Jó persze, de te ne oktass ki lécci. -mosolyogtam még mindig.- Inkább mesélj. Többiek??-kérdeztem vidáman.
– Mindenki jól van. A Fru összejött a pincérsráccal.-mondta Máté
– Komolyan??Nem gondoltam, hogy lesz belőle valami. Bár Fruzsitól
minden kitelik. -mosolyogtam.
– Hát igen ne haragudj most mennem kell. Majd még úgyis hívunk mielőtt megyünk. Puszi és vigyázz magadra.-mondta és le is tette.

**

– Bocsi, csak ez a fránya telefon mindig csörög.-mosolyogtam és leültem Rob mellé.
– Semmi gond.-válaszolta Clare.
– Már későre jár nemártana lefeküdni.-mondta Richard
– Persze, gyertek mindenkinek megmutatom a szobáját.-mosolygott Rob. És mindenki ment utána én pedig lent maradtam a nappaliban és az asztalon lévő egyik újságot kezdtem el olvasgatni. Már vagy húsz perce olvastam amikor valaki hátulról megérintette a vállam. Persze azonnal tudtam, hogy ki az.
– Még mindig haragszol??-kérdezte szomorúan Rob én pedig felálltam és odamentem hozzá a kanapé mögé.
– Eddig sem haragudtam Rob.-mosolyogtam rá.
– De hát…-kezdte el de én betapasztottam a száját a sajátommal. Miután elváltak ajkaink csak suttogni bírtam.
– Fel kéne mennünk.-suttogtam halkan.
– Szerintem is.-mondta mosolyogva.
– Le kéne tusolnom.-mondtam és már mentem is a cuccaimért.
– Rendben. Addig én megcsinálom a helyet. És keresek valami filmet.-mosolygott rám.
– Oké…sietek.-mondtam és gyorsan bementem a fürdőben. Engedtem magamnak egy kád forró vizet. És gyorsan bele is másztam és kényelmesen eldőltem benne olyan jó volt egy kicsit feküdni a forró vízben.
– Kicsim, hahó ébresztő.-hallottam meg Rob hangját.
– Jaj elaludtam észre sem vettem bocsi egy perc és kész vagyok és nézhetjük a filmet.-motyogtam zavartan.
– Nyugi, kint megvárlak.-mosolygott és adott egy apró csókot.
– Rendben és most tényleg sietek.-mondtam egy ásítás közepette. Gyorsan kiszálltam megmostam az arcom hideg vízzel, hogy egy kicsit megébredjek és elkezdetem felöltözni de akkor vettem észre, hogy nem hoztam be magammal pizsit. A fogasra fel volt akasztva Rob egyik inge így azt kaptam magamra. De nagyon rövidnek bizonyult. Meg sem néztem magam rendesen csak gyorsan kimentem.
– Bocsi, de nem vittem be pizsit.-motyogtam zavartan. Rob persze alaposan végigmért.
– Nem baj, nekem tetszik.-mosolygott rám.-Szívesen látnálak máskor is ebben.-mosolygott.
– Majd meglátjuk.-kacsintottam rá és bebújtam a jó meleg ágyba.
– Jó akkor én is lefürdök, ha akarod elkezdheted a filmet.-mosolygott rám.
– A-a megvárlak.-mosolyogtam.
– Rendben. Ja és csináltam neked kakaót.-mosolygott és bement a fürdőbe. Én pedig csak mosolyogtam rajta. Annyira kedves és nagyon szeretem. Elkezdtem meginni a kakaót, de nagyon forró volt még így inkább vártam. De elbóbiskolhattam mert arra ébredtem meg, hogy besüppedt mellettem az ágy. De nem keltett fel. Vártam egy kicsit hátha mégis…de nem így én fordultam oda hozzá, de már elaludt ezért hozzábújtam és én is hamar elaludtam.

**

– Kicsim, ébresztő.-hallottam meg életem legszebb hangját. De még nem akartam kinyitni a szemem.-Tudom, hogy fent vagy.-vigyorgott.
– Jó reggelt szívem.-suttogtam egy ásítás közepén.
– Neked is.-mosolygott rám.-Van kedved megnézni most a filmet??-kérdezte mosolyogva.
– Persze.-mosolyogtam én is. – Csak pár percet kérek.-mondtam és meg fogtam a kakaóm és lementem a konyhába megmelegíteni.
– Oké.-kiabált utánam.-De most tényleg siess.-vigyorgott.
– Itt is vagyok. Na gyors voltam??-kérdeztem mosolyogva. És szorosan hozzábújtam.
– Igen gyors voltál.-mosolygott.
– Siettem is. Ennél gyorsabban nem ment.-mosolyogtam.-Na de mit nézünk??-kérdeztem
– Majd meglátod.-vigyorgott és megcsókolt. Nagyon szenvedélyes volt. De hamar elhúzódott és elindította a filmet. Ez a film nagyon tetszett egyszerre volt vicces, romantikus és ijesztő is.
– Na az ilyen filmeket szeretem.-mondtam Robnak miután vége lett.
– Miért??-kérdezte mosolyogva.
– Mert van benne minden.-mosolyogtam.-De nem kéne csinálni valami reggelit mire felkelnek??-kérdeztem.
– De kéne…de ahhoz el kell menni boltba.-mondta
– Akkor mi lenne ha elmennék.-mosolyogtam.
– Tetszik az ötlet.-mosolygott.
– Oké, akkor öltözünk fel és mehetünk.-mondtam és bementem a fürdőbe felöltöztem…megfésülködtem.-Na mehetünk??-kérdeztem amikor végeztem.
– Persze.-mondta és kitárta előttem az ajtót.
– Maga milyen lovag.-viccelődtem.
– Hát igen angol vagyok.-vigyorgott rám. Hamar odaértünk a boltba szépen megvettünk mindent ami kellett..igaz közben egyszer odajött egy csapat lány de a biztonsági őrök elrendezték őket…így mi tovább tudtunk vásárolni. A boltból bementünk egy kis pékségbe ott is megvettünk mindent és már mentünk is Robhoz. És elkezdtünk csinálni az ebédet…közben persze rengeteget nevettünk például amikor Robnak lisztes lett az orra vagy amikor fel akarta dobni a palacsintát és az a fején landolt. Vagy amikor leejtette a tojást és elcsúszott rajta. Még soha nem volt ekkora élmény a főzés…mint vele. Persze azért próbáltam halkan nevetni a szerencsétlenkedésén de nem mindig jött össze és az egyik ilyen alkalommal Tom és Marcus is felébredt.
– Ti meg mi a csudát csináltok??-kérdezte Marcus egy ásítás közepén.
– Hát én főzök a Rob…meg hát segíteni próbál.-mondtam mosolyogva és egy apró puszit adtam Robnak.
– És Rob neked miért lisztes az orrod??-vigyorgott Tom.
– Be lehet fogni.-mondta Rob
- Ohh láttátok volna palacsintával a fején.-mosolyogtam én is.
– Kicsim te is??-kérdezte szomorúan
– Ne haragudj szívem. Csak kicsúszott.-mondtam bűnbánó arccal.
– Az egy élmény lehetett.-vigyorgott Marcus is.
– Be lehet fejezni.-mondta megint Rob.
– Jaj ne csináld már haver.-vigyorgott Tom.
– Hát mondjuk…az is vicces lehetett amikor Tom te táncoltál a színpadon…Szívem ugye majd láthatom a videót.-vigyorogtam Robra.
– Persze kicsim…fent is megvan ha érdekel.-vigyorgott ő is.-Sőt Marcus árverezése is ha gondolod.-kacsintott rám.
– Jól hangzik.-vigyorogtam rá.
– Ez így nem fer. -mondták a fiuk.
– Dehogyisnem.-vigyorgott rájuk Rob.
–Kisfiam az ott palacsinta a hajadban. -hallottuk meg Clare hangját és mindannyiunkból kitört a nevetés….

13.Fejezet

Sziasztok!
Egy kismeglepetéssel jöttem:) itt van a kövi:D
Remélem örültök neki...azért hoztam most mert elutazok és majd csak vasárnaphoz egy hétre jövök haza:( De kell a kikapcsolodás nekem is...és ha visszaértem egy hosszú fejezetet hozok megígérem. És remélem ez az egy hét kimaradásom miatt nem fogtok elpártolni tőlem.Szóval ti is érezétek jól magatokat majd jövök!!
Jó olvasgatást!!!
Pusszanat
Eyi
(L)


13.Fejezet


Mind a három férfi meglepődött amikor megláttak. Nem tudtam eldönteni, hogy azért lepődtek meg mert itt vagyok vagy mert ilyen kevés ruha van rajtam. Végül Clare szólalt meg először.
– Fiam, mutasd be a többieket és addig lepakolok a konyhába.-mondta mosolyogva
– Rendben.-mondta és odajött hozzám.- Ő itt az édesapám Richard
Pattinson. -mutatott egy idős de mosolygós emberre.-Ők pedig a legjobb barátaim Tom és Marcus. -mondta egy kis mosollyal.-Ő pedig a barátnőm Koller Klaudia.-mondta és mindenkin lehetett látni, hogy meglepődött. Majd Rob édesapja jött oda hozzám.
– Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.-mosolygott rám kedvesen.
– Én is nagyon örülök.-mosolyogtam kicsit félénken és kezet fogtunk. Ugyanígy odajött mindkét srác köszöntünk és ők leültek a nappaliba én pedig felmentem felöltözni. Hamar végeztem és már mentem is le és leültem Rob mellé a kanapéra ő pedig átkarolt, ami nagyon jól esett. Hallgattam a beszélgetést és néztem, ahogy jóízűen nevetnek. Majd megszólalt a telefonom. Elnézést kértem és már mentem is érte de szerencsétlenségemre az emeleten volt a táskámban. Megnéztem és láttam, hogy Carol keres így hamar fel is vettem.

***

– Szia. Mi újság??-kérdeztem azonnal
– Szia. Semmi különös csak meg akartam kérdezni, hogy vagy??-kérdezte
– Jól köszi…Robbal sokat beszélgettünk és az sokat segített. Jaj képzeld reggel nagyban reggelizünk és egyszer csak becsengettek a szülei. El tudod képzelni, hogy megijedtem??-kérdeztem tőle mire ő felnevetett
– Igen…én..én is meglepődtem volna az tuti és ráadásnak még pizsiben voltál ugye??-kérdezte még mindig nevetve.
– Igen és csak Rob pulcsija volt rajtam ami elég rövid darab.-mondtam neki ő pedig még jobban nevetni kezdett.
– Jól van nevess csak ki.-duzzogtam.-Mindig a kicsit bántják.-mondtam durcásan
– Jaj de durcizz be de tényleg vicces.-mondta de már nem nevetett.
– Még ott van??-kérdeztem
– Igen itt.-mondta ő is most már komolyan.
– Nagyszerű igazán leléphetne.-mondtam szomorúan.
– Nekem mondod…hiányzik a lakótársam, most kifog rám főzni.-mondta drámaian és most nekem volt okom a nevetésre.
– Hát csak nem halsz majd éhen.-vigyorogtam mint a vadalma.-Maximum majd rendelsz valamit.-mosolyogtam még mindig.-Na de megyek majd még beszélünk. Puszi. Szia. Vigyázz magadra.-mondtam majd letettem és lementem a nappaliba.

***

– Ki volt az??-kérdezte Rob
– Csak Carol. -mondtam mosolyogva.-Megkérdezte élek-e még és elpanaszolta, hogy ő éhen fog halni nélkülem.-mondtam mosolyogva. De Rob szomorú pillantását látva elment a jó kedvem.
– Mi a baj??-kérdeztem és odabújtam hozzá.
– Kijönnél velem a konyhába egy percre??-kérdezte és húzott is maga után.
– Szívem ma a baj??-kérdeztem mikor kiértünk mire ő szorosan magához húzott, én pedig örömmel simultam ölelésébe.-Szívem??-kérdeztem újra
– Bocsi, eltúlzom…csak amikor mondtad, hogy Carol megkérdezte, „hogy élek-e még” akkor kicsit kiakadtam.-suttogta szomorúan.
– Jaj szívem ezt képletesen értette. Ő még nem tud semmit…mert tegnap azonnal téged hívtalak.-mondtam egy kis mosollyal.
– Miért??-kérdezte
– Mit miért??-kérdeztem kicsit értetlenül.
– Miért engem hívtál??-kérdezte nekem pedig lefagyott az arcomról a mosoly.-Jaj ne érts félre nagyon örülök, hogy ennyire megbízol bennem csak őt régebb óta ismered meg ilyenek.
– Azért mert benned megbízom és ha mellettem vagy akkor nem félek.-suttogtam a vállába.
– Köszönöm.-mondta
– Nincs mit megköszönöd.-suttogtam még mindig halkan.-Vissza kéne
mennünk.-mondtam.
– Ja igen, menjünk.-mondta és megfogta a kezem és így mentünk be a nappaliba.
– Minden rendben gyerekek??-kérdezte meg Clare
– Persze.-válaszoltam egy műmosollyal és leültem Rob mellé. Még sokáig beszélgettünk sok mindent megtudtam Rob gyerekkoráról aminek nagyon örülök. De aztán Tom mondta, hogy éhes így Clare-el elmentünk a boltba bevásárolni és együtt főztünk a fiúknak. Közben rengeteget beszélgettünk. Rengeteg mindenről kifaggatott hogyan ismerkedtünk meg, mit szeretek benne, mióta vagyunk együtt és persze, hogy mennyire komoly. Jól elbeszélgettünk és hamar kész is lettünk az ebéddel… ami inkább volt mondható uzsonnának ha csak órára nézünk. Én megterítettem Clare pedig szólt a fiuknak, hogy üljenek asztalhoz. És nekiálltunk enni mindenkinek nagyon ízlett minden így hamar végeztünk is. Clare el akart mosogatni de mondtam neki, hogy menjen be beszélgetni nyugodtan ezzel már boldogulok. Gyorsan elmosogattam mindent…igaz, hogy Robnak van mosogatógépe, de én jobb szeretek mosogatni. Miután végeztem nekiálltam eltörölgetni és el is rakodtam. Öntöttem magamnak egy üdítőt és leültem az asztalhoz gondolkodni, hogy nekem miért nem lehet ilyen az anyám…mint Robnak olyan kedves, segítőkész és nagyon jól lehet vele beszélgetni és teljesen biztos vagyok benne, hogy soha nem lenne képes bántani a gyerekit. Észre sem vettem mikor a könnyeim megállíthatatlanul utat törtek maguknak. Én pedig ott ültem egyedül a konyhában és gondolkodtam azon, hogy mivel érdemeltem ki, hogy a saját anyám megutáljon. Egyszer egy kéz érintette meg a vállam először meg is ijedtem.
– Aranyom minden rendben??-kérdezte Clare
– Persze.-szipogtam és megtöröltem a szemem.
– Szeretnéd, hogy szóljak a Robnak??-kérdezte meg kedvesen.
– Nem kell köszönöm, nem szeretném elrontani a hangulatát.-mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
– Ha szeretnél beszélgetni én itt vagyok.-mondta és leült mellém.
– Köszönöm, de tényleg jól vagyok.-erőltettem az arcomra egy műmosolyt.
– Hahó kicsim ti meg mit csináltok??-kérdezte Rob és hamar ott állt a székem mögött.
– Semmit.-vágtam rá talán túl gyorsan.
– Csak beszélgettünk.-mondta Clare és én egy hálás mosolyt küldtem felé.
– Úr isten. Te…te valamikor meg akartad ölni magad.-mondta Tom szörnyülködve és a konyhában mindenki lefagyott.
– Én soha nem akartam megölni magam Tom.-válaszoltam teljesen higgadtan.
– Aha és akkor a csuklódra teljesen véletlenül került egy kés nyoma??-kérdezte kiabálva.
– Tom, nyugodj le..fogalmad sincs mi történt.-mondta neki határozottan Rob…amitől láthatólag Tom egy kicsit összezavarodott.
– Arra nem gondoltál, hogy nem biztos, hogy én csináltam??-kérdeztem tőle teljes nyugalomban.
– Menjünk vissza a nappaliba.-mondta Rob és már húzott is maga után.
– Nem hiszem el, hogy nem te csináltad.-mondta határozottan Tom és Marcus is hevesen bólogatott.
– Nem lenne egyszerűbb ha elmesélnéd, hogy szerezted??-kérdezte Clare és Richard is bólogatott rá.
– Erről nem szeretnék beszélni.-mondtam és könyörgőn néztem Robra aki vette a lapot mert megpróbált témát váltani.
-Erről nem szeretne beszélni….és higgyétek el semmi jó nincs benne szóval váltsunk témát ha lehet.-mondta Rob
– Rob ő meg akarta ölni magát.-kiabált Marcus és nálam itt telt be a pohár.
– Nem én akartam magam megölni hanem az anyám.-mondtam határozottam és nagyon mérgesen. Ahogy kimondtam megbántam és Rob nyakába temettem a fejem. Ő pedig simogatta a hátam. Mindenki teljesen lefagyott a kijelentésem hallatán… senki nem szólalt meg csak mereven bámult maga elé.-De ez már régen történt, ne rágódjunk múlton. Beszélgessünk valami vidámabb témáról.-mondtam.
– Rendben.-válaszoltak egyszerre. Utána nagyon sokáig beszélgettünk. Az is kiderült, hogy Robéknál a kertben egy nagy fán van egy kis „búvó hely” ahogy a fiúk mondanák és amikor kicsik voltak mindig ott találkoztak. Ott zenéltek…ott beszélgettek szinte mindent ott csináltak. Sőt pár hónapja Rob hazament és átmentek hozzá a fiúk és kimentek felakartak másznia házikóba. Marcus ment előre és beszorult alig tudták kiszedni onnan. Ezen nagyon jót mosolyogtam vicces lehetett ahogy ez a mackó méretű srác beszorul és próbál kijönni onnan. Az is kiderült, hogy egyszer fogadásból Tomnak felkellet mennie egy szórakozóhelyen a színpadra és táncolnia kellett. És mivel volt benne annyi alkohol meg is tette amit mellékesen ez a két mamlasz meg is örökített. De úgy szólt a fogadás, hogyha Tom táncol a színpadon akkor Rob bármit kérhet Marcustól azt meg kell tennie. És Rob azt találta ki, hogy Marcusnak is fel kellett mennie a színpadra és Rob pedig árverezésre bocsájtotta Marcusnak el kellett menni a „valakivel” aki megvette Rob és Tom pedig elitták amit Marcusért kaptak.
Nagyon jókat nevettem az ilyen régi történeteken. Órákon keresztül beszélgettünk és nekem megint megszólalt a telefonom és én hülye nem hoztam le így futhattam fel
érte. De nagyon örültem amikor a telefonom apu neve villogott.

***

– Szia apu.-köszöntem bele vidáman.-Hogy vagytok??
– Szia kislányom. Jól vagyunk köszi. Te hogy vagy?? Találkoztál már anyáddal??-kérdezte.
– Én is jól vagyok köszi.-mosolyodtam el magam mióta Robbal vagyok rengeteget mosolygott na jó ezt a két napot kivéve.-Igen már találkoztam vele…sajnos beállított hozzánk.-mondtam szomorúan.-De én eljöttem otthonról addig Robnál leszek amíg el nem megy.-mondtam
– Kíváncsi lennék erre a Rob gyerekre.-mondta furán.
– Ezt, hogy érted??-kérdeztem
– Ne gondolj semmi rosszra csak szívesen megismerném.-mondta apu.
– Hát még eléggé friss a dolog szóval majd később.-mondtam mosolyogva.– Törpe, hogy van??-kérdeztem mosolyogva. Mióta eljöttem nem beszéltem az öcsémmel.
– Itt van mellettem.-mondta apu és lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog.
– Add oda neki a telefont.-mondtam mosolyogva.
– Rendben. Majd még beszélünk. Szeretlek. Vigyázz magadra. Puszi.-mondta és oda is adta az öcsémet.
– Szia törpe hogy vagy mostanság??-kérdeztem vidáman.
– Szia. Jól képzeld a suliban van barátnőm.-szinte kiabálta a telefonba.
– Neked barátnőd nem vagy te egy kicsit fiatal ahhoz??-kérdezte mosolyogva.
– Nem vagyok fiatal és egyidősek vagyunk. Szóval ez nem gond. És ő lesz a feleségem.-mondta
– Értem, hát akkor sok boldogságot. És én is szeretném megismerni ha lehet mielőtt elveszed oké??-kérdeztem vigyorogva.
– Hát ahhoz haza kell jönnöd.-kezdett el azonnal magyarázni.
– Rendben majd úgyis megyek haza. De most már le kell tennem. Majd beszélünk. Szeretlek. Vigyázz magadra. Puszi.-mondtam
– Vigyázni te nem tudsz magadra. -pimaszkodott.
-Héé velem ne pimaszkodj törpe nem akarsz te találkozni az öklömmel.-mondtam vigyorogva.
– Oké. Szia. Puszi.-mondta és letette.

***

Mikor megfordultam nem kicsit lepődtem meg, hogy mindenki mosolyogva áll mögöttem.
– Hát ti??-kérdeztem azonnal.
– Feljöttem és jöttek utánam-mondta Rob és közben ártatlan arcot vágott.
– Aha és elvárod tőlem, hogy ezt higgyem is el…na ne nevettess Rob.-mosolyogtam rá.
– Kinek akarsz bemosni egyet??-kérdezte vigyorogva Tom.
– Az öcsémnek.-mondtam teljesen nyugodtan
– Miért??-kérdezte azonnal Clare
– Mert van egy barátnője akit elakar venni és én erről nem tudtam.-mondtam halál komolyan.
– Ez nagyon aranyos.-mondta Richard.
– És hány éves az öcséd??-kérdezte Clare
– Tizenegy.-mondtam teljesen nyugodtan mire lefagyott az arcukról a mosoly. Teljes mértékben elhitték amit mondtam. Annyira ijedt képet vágtak, hogy nem bírtam
tovább és kitört belőlem a nevetés…mire Robnak azonnal leesett, hogy nem volt komoly amit mondtam és nekem esett eldőltünk az ágyon és összevissza cikizett könyörögtem, hogy hagyja abba de nem kímélt meg…

Klau öccse:)


Klau apukája:)