15.Fejezet

Sziasztok!
Megint meghoztam a frisst! Remélem örültök neki:)
Van egy ajánlatom ha kapok minimum öt komit akkor péntekre összehozok mégegyett nektek de a komik pénteken délig kellenek ha utána lesz meg az öt darab akkor a hangulatomon fog múlni, hogy kaptok-e vagy sem.:)Remélem a végéért nem fogtok megharagudni rám...bár szerintem nem is olyan vészes...:)de lehet csak azért mert én tudom mi jön utána...na de nem leszek szemét:)
Jó olvasgatést!
Pux
Eyi^^


15.Fejezet


– Öhm…azt hiszem az.-mondta Rob kicsit meglepődve.
– Várj majd én kiszedem.-mondtam vigyorogva és odamentem Robhoz. Kiszedtem a hajából a palacsintát és mosolyogtam rajta, hogy tud ilyen szerencsétlen lenni a konyhában.
– Köszi, kicsim.-mondta
– Nincs mit.-mosolyogtam rá.-Oké kész van a reggeli.-mondtam halkan. Clare elment felöltözni és Richardot felkelteni és a fiuk is elmentek felöltözni. Rob odajött hozzám és kezeit a derekamra tette. Én a kezeimet a nyakára tettem, hogy közelebb húzzam magamhoz rám mosolygott és ajkaival gyengéd kényeztetésbe kezdett. Egyre mohóbb és követelőzőbb lettem. Halkan felnyögött és a csípőmre csúszó kezeivel még közelebb húzott magához. Az ujjait a hajamba mélyesztette. De hamar el kellett válnunk mert Clare halkan megköszörülte a torkát mögöttünk. Én kipirosodva emeltem fel a fejem.-Gyertek enni.-mondtam bár egy kicsit zavarban voltam. Miután végeztünk Clare segített elmosogatni és végig beszélgettük mutatott Robról kiskori képet olyan aranyos volt mindegyiken a haja már ott is jobban hasonlított egy madárfészekre mint valakinek a hajára…és a szeme is teljesen ugyanolyan…kékes-szürke gyönyörű…
– Na és ma mit csinálunk??-kérdezte vigyorogva Marcus
– Mi lenne ha megnéznék amikor Rob palacsintát süt.-mondta Tom nevetve és összepacsiztak Marcussal.
– Vagy mi lenne ha Rob megmutatná azt a táncot és az árverezést??-kérdeztem mosolyogva.
– Az nem jó ötlet. -mondták teljesen egyszerre.
– Az már nem tetszik mi??-vigyorgott Rob. – Pedig érdekes videó az tuti.-vigyorgott még mindig…
– Nagyon vicces.-mondta durcásan Marcus.
– Na de nekem van egy ötletem.-mosolyogtam.-Mi lenne ha egyszerűen kiülnénk a medencébe??-kérdeztem mosolyogva.
– Szerintem jó ötlet.-mosolygott rám Clare
– Oké.-mondták a fiúk is. És akkor a csengő félbe szakította a beszélgetést.
– Megyek kinyitom.-mondta Rob és eltűnt az ajtó mögött.
– Mi lenne ha kint csinálnánk ebédet..úgy értem grilleznénk.
Na mit szóltok??-mosolygott Clare.
– Szerintem jó ötlet.-mondtam mosolyogva. Nagyon megkedveltem Rob szüleit. Clare nagyon kedves és gondoskodó. Richarddal még nem nagyon beszélgettünk de ő is szimpatikus.
– Sziasztok.-köszönt Ash és az ő hangja rántott ki a gondoltaimból.
– Szia.-köszöntünk mosolyogva.
– Mondd, hogy van nálad fürdőruha. -néztem rá komolyan.
– Ohh Klau hát persze..mindegyik zsebemben az van melyiket vegyem fel a jobb zsebembe lévőt vagy a balba lévőt??-kérdezte vigyorogva.
– Hmm a farzsebedbe nincs..abból szeretném.-vigyorogtam rá.
– Abból pont reggel vettem ki…a francba.-vigyorgott most már Ash is.
– Akkor viszont gond van…mert egyikőnknek sincs fürdőruhája...-mondtam gondolkodva.
– És nekem sincs.-mondta Clare.
– Akkor ez csak egyvalamit jelenthet.-vigyorgott Ash
– Jaj ne.- mondtam
– De-de.-vigyorgott Ash. – Megyünk vásárolni.-kiabálta és már kezdett is húzni maga után minket. De szerencsére megcsörrent a telefonom.
– Bocsi Ash…de ez apu lesz.-mondtam mosolyogva, de belül ujjongtam hátha elmennek nélkülem.

**

– Szia apu.-köszöntem vidáman.-Ennyire még soha nem örültem a hívásodnak.-mondtam mosolyogva.
– Szia kislányom. Örülök, hogy örülsz nekem.-mondta és a hangja vidám volt.
– És miért hívtál?? Mi újság otthon??-kérdeztem és Rob hátulról átölelt.
– Azért hívtalak, hogy elkérjem a címed??-mondta
– Oké…de minek az neked...ja a srácoknak kell??-kérdeztem mosolyogva.
– Nem a srácoknak kell. Nekem kell itt vagyunk az öcséddel Londonban a munkám miatt és úgy gondoltam meglátogatunk.-mondta és felnevetett.
– Komolyan??-kérdeztem ledöbbenve.-De hisz ez szuper.-kiáltottam.-De én még nem vagyok otthon mi lenne ha te megmondanád hol vagytok és én mennék oda??-kérdeztem mosolyogva.
– Rendben.-mondta és lediktálta a címet.
– Ma nem érek rá…de holnap mindenképp benézek.-mondtam mosolyogva.
– Nagyon helyes hiányzik a kislányom.-mondta mosolyogva.-És elhozhatnád a barátodat is.-mondta.
– Hát nem is tudom apu.-kezdtem el hadoválni.
– Miért???Minden rendben köztetek??-kérdezte aggódva. Rob pedig elengedett és mosolyogva kiment.
– Persze…csak félek, hogyan fog reagálni ha megtudja a munkád.-mondtam inkább csak magamnak.
– Mi baja a munkámmal??-kérdezte apu felháborodva.
– Jaj apu-sóhajtottam-…a barátom teljes neve Robert Pattintson.-mondtam halkan.
– Te…Tessék?? A híres színész?? El kell intézned …..-kezdett máris tervet szövögetni apu.
– Ne kezd.-mondtam lemondóan.
– Micsoda??-kérdezte értetlenül.
– Semmi..most mennem kell. Majd holnap beszélünk. Puszi. Szia.-mondtam és letettem.

**
Leültem a kanapéra már bánom, hogy nem mondtam el neki korábban. De ezen sajnos már nem tudok változtatni. El kell mondanom neki akkor is ha nagyon mérges lesz rám. És ráadásul jogosan lesz mérges. De végül is ha elmondom neki, hogy miért nem mondtam el korábban akkor csak megérti. Végül is még csak randizni se randizott volna velem ha tudja. És apu tud nagyon diszkrét lenni ha akar…és ráveszem, hogy akarjon.
– Klau mehetünk vásárolni?-kérdezte Ashley boldogan.
– Ash bocsi de én nem tudok menni.-mondtam szomorúan inkább Ashleyval vásárolni mint Robbal veszekedni..mert ebből tuti, hogy vita lesz gondolkodtam.
– Na de miért?-kérdezte szomorúan és még a száját is legörbítette.
– Mert valamit meg kell beszélnem Robbal. -mondtam halkan.
– Nem ér rá később?-kérdezte kicsit mérgesen és ezzel kicsit felhúzott így a kelleténél ingerültebben szóltam neki.
– Nem Ashley nem ér rá később inkább egy hónapig minden nap járnék veled vásárolni ha ezt nem kéne vele megbeszélnem…de sajna muszáj.-szinte kiabáltam.
– Mi a baj?-jöttek be a többiek.
– Figyelj Ash nem haragudj.-mondtam szomorúan lehajtott fejjel.
– Gyere ki a konyhába beszélni szeretnék veled.-mondta és már ment is ki én pedig szótlanul mentem utána.
– Ülj le.-mondta közömbösen.-És most szépen elmondod mi az ami miatt ennyire ideges lettél.-mondta határozottan.
– Rendben.-sóhajtottam és közelebb ültem hozzá.-Szóval Robbal még soha nem beszélgettük az apukámról és hát a munkája..szóval……
– Aj mondjad már az istenért.-szólt közbe Ash én pedig közelebb hajolva a fülébe suttogtam.
– Ugye ezt nem mondod komolyan??-kérdezte teljesen ledöbbenve.
– De komolyan…de apu nagyon diszkrét is tud lenni de félek, hogy ez miatt elveszítem őt.-mondtam lemondóan.
– Ha tényleg szeret…márpedig miért ne szeretne akkor együtt megoldjátok.-mondta és átölelt.
– Köszönöm Ash és nagyon sajnálom csak……-hadováltam
– Nyugodj meg semmi gond……de be kell pótolnunk. Ígérd meg.-utasított.
– Megígérem.-mondtam halkan és elengedtem.
– Na én most elhívom a többieket…pingpongozni vagy nem tudom…ti pedig beszéljétek meg..és utána hívj oké??-kérdezte mosolyogva.
– Köszönöm.-suttogtam.
– Szívesen teszem…nem tudnék választani két ilyen jó barát között.-mondta mosolyogva.-Menj fel a hálóba, mindjárt felküldöm.-mondta és már húzott is fel a székről én pedig felmentem és a kezemet törögetve vártam, hogy Rob feljöjjön.
– Kicsim Ash mondta, hogy beszélni szeretnél velem.-mosolygott rám.
– Rob…én nem tudom, hogyan mondjam meg.-suttogtam.
– Csak nyögd ki.-mondta és már nem mosolygott.
– Félek, hogy elveszítelek.-mondtam halkan és a szemébe néztem.
– Megcsaltál..-kezdett el kiabálni.-Igaz?? Legalább megérte.-ordítozott és az asztalról mindent lesöpört.-Remélem élvezted.-kiabált még mindig.
– Rob…-kezdtem bele de mindig félbe szakított.
– Kérdeztelek.-mondta határozottan érzelem mentes hangon.
– Nem csaltalak meg.-suttogtam halkan.
– Nem hiszek neked.-szinte köpte a szavakat.
– Rob hinned kell nekem.-suttogtam.-Be tudom bizonyítani.-mondtam el neki az utolsó mentőövem.
-Mivel tudnád bebizonyítani.-kiabált és én odamentem hozzá. Meg akartam fogni az arcát de elfordította a fejét.-Azt akarom, hogy tűnj el most.-suttogta.
– Rob elmegyek ha ezt szeretnéd.-mondtam nagy nehezen és közben a könnyeim is elkezdtek végig folyni az arcomon.-De én nem csaltalak meg. És azzal tudom bebizonyítani…-kezdtem bele de félbeszakított.
– Nem érdekel.-mondta ismét.
– Rob én még szűz vagyok.-mondtam halkan és megfordultam, hogy összepakoljam a holmimat de megfogta a kezem.
– Komolyan beszélsz?-kérdezte hitetlenkedve
– Igen.-mondtam.
– Kicsim én..-kezdett bele de most én szakítottam félbe.
– Ne mondj még semmit.-mondtam halkan de odajött és átölelt.
– De akkor mi akartál elmondani?-kérdezte kíváncsian
– Az apám és az öcsém itt van Londonban és szeretnének megismerni.-mondtam
– És ezért voltál úgy megijedve?-nevetett fel.
– Nem.-mondtam és egy nagy levegőt vettem.-Az apám munkája újságíró.-suttogtam halkan…