12.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam megint mivel megkaptam a 3 komit:)
Hát ehhez nem sok mindent tudok hozzáfűzni....csak erős idegzetenek ajánlom Klau történetét XD na jó nem kell megijedni..de van aki még ezt sem birja! A végén megtaláljátok a szám linkjét...:D majd kiderül milyen szám XD
Jó olvasgatást!
Pusszanat
Eyi
(L)

ui.:Komikat pls!!!!



12.Fejezet

– Tessék???-kérdezte teljesen megdöbbenve.-Ez…ez…nem igaz ugye??-kérdezte és közben felült de azonnal az ölébe húzott és erősen szorított magához aminek kifejezetten örültem, nagyon jól esett.
– De igaz.-mondtam szomorúan
– Kicsim én..én annyira sajnálom.-suttogta.-De miért??-kérdezte
– Azt hogy miért azt nem tudom.-suttogtam halkan.
– Ez borzalmas.-mondta nagyon szomorúan. Erőt véve magamon felnéztem csillogó szemében és láttam benne, hogy tényleg sajnálja ami velem történt.
– Igen még csak tizenhárom voltam, amikor egyik este anyum elment egyik barátnője lánybúcsúztatójára és én vigyáztam az öcsémre. Igen tudom még nem mondtam de van egy tizenegy éves öcsém. Apu késő estig dolgozott. Lefektettem az öcsémet és én is elfeküdtem tv-t nézni. Hamar elaludtam és csak arra ébredtem meg, hogy valami nagyon fáj. És amikor kinyitottam a szemem anyám állt előttem kezében pedig egy véres kés volt. Nagyon megijedtem és egyre jobban fájt a hasam. Újra ránéztem a késre és akkor leesett, hogy az az én vérem. De az volt benne nagyon borzalmas, hogy anyám mosolygott rám. Szörnyű volt és kifolyot pár könnycseppem, amit nem kellett volna mert megütött utána pedig azt mondta „ezt már rég meg kellett volna tennem” és a csuklómra szorította a kést….-vettem egy mély levegőt és úgy folytattam.-Kezdet minden elsötétedni és csak apu ordítását érzékeltem és azt, hogy már nincs a csuklómon a kés. És akkor minden teljesen elsötétült. Utána nagyon sok kimaradt rá majdnem egy hónapjára ébredtem fel egy kórházban. Először azt sem tudtam kivagyok…de szépen lassan minden eszembe jutott az a borzalmas este és én nem tudtam mit vétetem anyum ellen, hogy meg akart ölni. Kiderült, hogy apum és a tesóm, a barátaim és a többi rokonom szinte végig mellettem volt a kórházban. Apu közben eladta a házunkat mert tudta, hogy oda nem tudnék vissza menni..tudod vele nagyon jó a kapcsoltatom nagyon jól ismer és mindent tud rólam. Még három hetet kellett a kórházban töltenem. Miután már egyre jobban voltam akkor mondta el apu, hogy az anyám miért csinálta ezt. Állítólag ahol voltak bulizni valamit belekevertek az italába és attól fordult ki így magából, nekem csak az nem volt világos, hogy akkor miért mondta, hogy ezt már rég meg kellett volna csinálnia. De nem törődtem vele..sőt tudod mi a legrosszabb…egy bocsánatot se tudott kinyögni azt hitte, hogy teljesen feldolgozom és minden olyan lesz mint régen, bár igaz ha bocsánatot kért volna se tudtam volna neki megbocsátani. Lassan épültem fel a sok vér veszteség miatt. És a lelki része is szörnyű volt. Még most sem tudtam megemészteni, hogy a saját anyám ezt tette velem. Még ha egy idegen..de akkor is..és amikor már kezdeném magam jól érezni kezdeném elfelejteni..akkor ő mindig betoppan és újra felidéz bennem mindent. Bár amúgy sem tudnám soha elfelejteni hisz a hegek megmaradtak.-mondtam neki és közben megmutattam a csukómon a heget, utána felhúztam a pulcsit és a hasamon lévő heget is megmutattam. Hát ennyi a történet egy borzalmas rész a múltamból...de hála a barátaimnak nagyjából…úgy-ahogy túltettem magam rajta.-mondtam halkan.
– Kicsim….én bárcsak teljesen benőtt volna a fejem lágya akkor tudnám, hogy mit kell ilyenkor mondani. De most nem tudom-suttogta halkan Rob. – Sajnálom
– Tudod velem sok rossz dolog történt már, sok baleset sok fájdalom rengeteget sírtam…és tudod mit mondanak??-néztem fel rá kérdőn mire ő megrázta a fejét.-„Nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt.”-és ez igaz….azthiszem.
– Én tényleg nagyon sajnálom.-mondta halkan a szemembe nézve.
– Ne tedd…azzal már nem érünk el semmit. És nem akarom, hogy ezentúl egy megtört lányt láss bennem.-mondtam halkan.-Tudod ilyenkor mindig megszoktam hallgatni az egyik kedvenc számom mert akkor lenyugszok.
– És mi az??-kérdezte
– Megmutatom. Bár semmi köze a történtekhez de ettől akkor is
megnyugszom.-mondtam halkan és közben a telefonomért nyúltam.

„Temesd a múltat Őzi! Megtenném ha tudnám!
Minden apró érzésem feltárnám Neked talán
Ha meghallgatnál, és netán belém is látnál
Örülnék szívemből, ez több nekem a vártnál
Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem
Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem
Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz
Ez mégis megtörtént! Nem tudom ezután kit szeretsz!
Ne fájjon Őzi, amire nincs orvosság
Könnyű ezt mondani, miközben a fájdalom szét rág
Nem tudom mire volt jó, tudom azt is hogy Te tudod
Tagadod, de én voltam kivel megosztottad bánatod
Majd bánhatod, bennem leltél valamire
Zuhanok álmomban! Kapaszkodnék! De kérdem mibe?
Most keresem a támaszt, mert a sok teher lefáraszt
Én nem kérek már többet, csak egyetlen egy választ

Refrén
Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!

A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések

Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem,
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem,
A bánatom tükröződik egy régi képen.
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat,
Sosem nem múlik el, örökre itt marad.
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon,
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom,
Mással élvezed az életed perceit,
Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít,
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó.

Nyomot hagyott emléked, temetnék hogyha léphetnék
Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom most már én is, amit egykor Veled tettem
Az összes szépet elviszem, hol minden feledésbe merül
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül
Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el számat, örökkön-örökké.

– A szeretsz még résznél az anyámra gondolok, hogy talán a lelke legmélyén valahol szeret. Bár nehéz elhinnem.-mondta halkan és még jobban bújtam hozzá.
– Értem kicsim..de én tényleg nem tudom mit lehet
ilyenkor mondani.-suttogta szomorúan.
– Nem is kell semmi…az is elég, hogy most itt vagy
mellettem.-mondtam halkan.-De sajnos ez van a múlton nem lehet változtatni. Te most már megérted miért nem tudok egy légtérben meglenni az anyámmal.-mondtam.
– Teljesen egyértelmű és tényleg addig maradsz ameddig szeretnél én örülök, hogy itt vagy.-mondta.-De tudok valamiben segíteni??-kérdezte
– Éppen eleget segítettél azzal, hogy itt lehetek és te is mellettem vagy, ez nekem bőven elég.-ismételtem meg magam halkan és még jobban bújtam hozzá.
– Szívesen vagyok melletted.-suttogta-Enni azt elfelejtettünk.-mondta halkan.
– Hát el. De valószínű, hogy a pizza már kihűlt.-mosolyogtam rá.
-Egy próbát megér.-mosolygott ő is de látszott rajta, hogy megviselte amit hallott.-Még langyos.-mondta egy kis mosollyal miután megkóstolta.
– Akkor essünk neki.-mondtam és csendben elkezdtünk enni, miután végeztünk az éjjeliszekrényre rakta a megmaradt pizzát és megint összebújtunk. És én szerelmem karjában aludtam el. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Rob nincs mellettem ezért elindultam, hogy megkeressem. A konyhában meg is találtam már fel volt öltözve és épp reggelit készített. Nem vett észre ezért halkan mögé lopóztam hátulról átöleltem és a vállára egy puszit leheltem.
– Jó reggel szívem.-suttogtam és egy kicsit féltem, hogy fog reagálni de végül is ő is kicsimnek hívott. Mosolyogva fordult felém.
– Neked is kicsim.-mondta mosolyogva és egy apró csókot váltottunk. – Ülj le, mindjárt kész a reggeli.-mosolygott rám.
– Igenis főnök.-mondtam és még szalutáltam is. Ő pedig nevetni kezdett és én is elmosolyodtam magam. Odasétáltam az asztalhoz és leültem.-Minek van ilyen finom illata??-kérdeztem mosolyogva.
– Rántotta.-mosolygott
– És kávé igaz??-mosolyogtam én is.
– Igen, kérsz??-nézet rám.
– Igen, ha lehet.-mondtam mosolyogva
– Miért ne lehetne??-kérdezte és közben elém rakta a rántottát.
– Köszönöm.-mondtam
– Nincs mit kicsim. -mosolygott rám.-Hány cukorral??-kérdezte
– Kettő.-mondta és nekiálltam enni.-Szívem ez nagyon finom...nagyon nagyon finom.-mondtam neki mire egy csibészes mosolyt kaptam és a szívem kihagyott egy ütemet.-Mennyi az idő??-kérdeztem hirtelen, mert fogalmam sem volt róla.
– Tizenegy múlt pár perccel. -mondta
– Úr isten meddig aludtam, miért nem keltettél fel??-kérdeztem
– Próbáltam de elfordultál.-mosolygott rám én pedig pipacs vörös lettem. Épp szólásra nyitottam a szám amikor még folytatta…-…és olyan gyönyörű vagy amikor alszol. Jaa és tudtad, hogy beszélsz álmodban??-kérdezte egy pimasz vigyor kíséretében és én még jobban elvörösödtem a fejem jobban hasoníthatott egy paradicsomra mint egy fejre.
– Nem…mit mondtam??-kérdeztem aggódva
– Azt, hogy szeretsz.-mosolygott rám angyalian és én megkönnyebbültem, hogy nem valami őrültséget mondtam.
– De ezt eddig is tudtad.-mosolyogtam rá
– De jó volt újra hallani.-mondta én pedig felálltam és odasétáltam hozzá.
– Szeretlek.-suttogtam kezeimet a nyaka köré fontam és mélyen a szemébe néztem.
– Én is szeretlek.-mondta mosolyogva mire én elpirultam.- És imádom amikor elpirulsz.-mosolygott rám.-Mit csináljuk ma??-kérdezte mosolyogva
– Hmmm…nem tudom.-gondolkoztam el.
– Nekem van egy ötletem. De előtte reggelizünk.-mosolygott rám
– Mi az??-kérdeztem kíváncsian
– Titok de esti program.-mosolygott sejtelmesen.-De ha van kedved előtte fürödhetünk egyet a medencében.
– Szóval nem mondod el??-kérdeztem szomorúan.
– Nem nem mondom el.-vigyorgott rám és közben csengettek. Egyszerre sóhajtottunk fel hogy Ashley lesz az.-Megyek kinyitom te addig reggeliz.-mondta
– Rendben.-mondtam és leültem enni. Majd egyszer csak azt hallottam, hogy „szia anyu” bennem pedig megállt az ütő, hogy akkor most nem Ashley jött hanem Rob édesanya. És hirtelen már mögöttem álltak.
– Ohh szia, nem tudtam, hogy a fiamnak vendége van. Én Clare vagyok Rob
édesanya.-mosolygott rám.
– Nagyon örülök…Koller Klaudia vagyok.-mutatkoztam be udvariasan. És akkor Clare mögül még vagy három férfi jött be…én pedig itt álltam Rob pulcsijában ami őszintén szólva eléggé rövidnek bizonyult…

A zene amit Klau hallgat(én nagyon szeretem ezt a számot:)
http://www.youtube.com/watch?v=j6EH9rlL-P4&feature=related

11.Fejezet

Sziasztok!
Megint meghoztam a frisst:)
Nagyon szépen köszönöm a komikat és a nyolc rendszeres olvasót.
Ha kapok megint 3 komit:)(de persze lehet több is XD) akkor már szerdán hozzom a frisst:)Remélem tetszeni fog és a végéért nem kívántok majd a pokolba. De nyugi a kövi fejezetben minden részletesen kiderül...vagyis majdnem minden...XD na de nem is húzom tovább az időt:)
Jó olvasgatást!
Pusszanat
Eyi
(L)


11.Fejezet


-.....az anyám.-mondtam fagyosan.
-Értem. Beszélhetnénk egy percet négyszemközt??-nézett rám és be is ment a szobámba így én is utánna mentem.
-Miről szeretnél beszélni??-kérdeztem kicsit idegesen.
-Miért vagy ilyen az édesanyáddal??-szegezte nekem a kérdést.
-Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet, amiről nem szívesen beszélek.-mondtam mostmár szomorúan.
-Figyel Klau, nekem bármit elmondhatsz.-mosolygott rám biztatolag Carol de erről nem tudtam beszélni.
-Ne haragudj, de erről tényleg nem beszélnék.-mondtam halkan
-Rendben, ahogy szeretnéd.-mosolygott rám
-És addig nem vagyok hajlandó itt maradni amíg itt van. Megkérdezem Robot nem maradhatnék-e nála pár napot.-mondtam
-Biztos, hogy szükség van erre??-kérdezte azonnal.
-Igen.-mondtam határozottan.-Magamra hagynál??-kérdeztem aprót bólintott és kiment a szobámból. Én pedig eldöntöttem, hogy felhívom Robot. Már a második csörgésre felvette.
-Szia.-köszönt bele vidáman.
-Szia.-köszöntem, de csak egy suttogásra futotta.
-Mi a baj, kicsim??-kérdezte azonnal ijedt hangon.
-Szeretnék tőled kérni egy óriási szívességet.-mondtam halkan.
-Mit??-kérdezte azonnal
-Hát..ööö..nem tudom, hogyan kérdezzem meg.-mondtam meg neki agályomat.
-Csak bögd ki. És lécci ne húzzd az idegeimet. Mi a baj??Tudok segíteni valamiben??-záporoztak belőle a kérdések.
-Na jó, szóval azt akartam megkérdezni nem tölthetnék-e el
nálad pár napot??-hadartam el egy szusszra.
-Nagyon megijesztettél.-szidott meg egy kicsit. -És persze mikor szeretnél jönni?? Összevesztetek Carolal??-kérdezett.-És természetesen addig maradhatsz ameddig akarsz.-mondta
-Nem Carollal jól megvagyunk.-nyugtattam meg.-Másról van szó. Hát igazándiból ha lehet akkor már most mennék.-válaszoltam
-Rendben szeretnéd, hogy elmenjek érted??-kérdezte
-Hálás lennék érte. De lécci ne gyere fel csak csörgess meg és
lemegyek.-mondtam neki.
-Rendben ha ezt szeretnéd, akkor egy óra és ott vagyok érted. Vigyázz magadra. Sietek. Szeretlek.-mondta
-Mindig vigyázok én is szeretlek és már nagyon várlak.Puszi.-mondtam és kinyomtam. Előkerestem a sporttáskámat és abba belepakoltam pár tiszta ruhát, pizsit a tisztálkodási szereimet és már kész is voltam. Pedig nem telt el félóra.
Ezért gondoltam beszélek Carolal. Kimentem a nappaliba de nem volt ott viszont anyám ott ült a kanapén mosolyogva. Elfordítottam róla a tekintetemet és bekopogtam Carolhoz.
-Gyere.-hallottam.
-Szia.-köszöntem
-Szia.-mondta
-Figyelj, én beszéltem Robbal és nemsokára jön értem...ne nézz rám igy kérlek..én nem tudok meglenni anyámmal egy légtérben. Megígérem, hogy majd elmesélem, de nem most. Ha esetleg zavar vagy bármi, nyugottam küld el...és legalább annál előbb jöhetek vissza.-mosolyogtam rá nyugtatólag
-Attól mi még ugye találkozni fogunk??-kérdezte
-Ajj, hát persze, hogy fogunk, a munkahelyen is és bárhol máshol is találkozhatunk.-mosolyogtam rá.
-Szeretnéd, hogy beszéljek Josh-al, hogy ma ne keljen bejönnöd??-kérdezte
-Nem hiszem, hogy örülne ha már az első nap nem mennék be.-mondtam a kétségeimet..mert a munka tényleg kell.
-Nyugi, megmondom, hogy egy kis infulenza és a héten nem tudsz bejönni..de a jövöhéttől már jössz.-magyarázta.-Jó lesz igy??-kérdezte.
-Nagyon hálás lennék, ha eltudnád nekem intézni.-mosolyogtam rá.
-Vedd ugy, hogy elvan intézve.-mosolygott mostmár ő is.-Lehet felfog hívni, hogy hogy vagy..szokott ilyet csinálni ne lepődj meg.-mondta és nekem megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj de megyek és mondom ha elegedvan belőle nyugottan küld el..-mondtam , adtam az arcára egy puszit, megfogtam a táskám és már mentem is le.
-Szia.-köszönt lent a kapunál és a táskámat is elvette.
-Szia. Elbírom én is.-mondtam neki.
-De nem akarom, hogy te cipeld.-mondta
-Köszönöm.-suttogtam.-És azt is, hogy nálad maradhatok.
-Nincs mit megköszöni.-mosolygott rám.-Bár öszintén megmondom én nagyon örülök neki.
-Köszönöm.-mondtam halkan és közben már uton voltunk hozzá.
-És elmondod, hogy mi a baj??-kérdezte és pedig elfehéredtem, ahogy visszagondoltam azokra a borzalmas napokra. És ezt ő is észre vette
rajtam .-Kicsim jól vagy??-kérdezte és egyik kezét az enyémre rakta. Megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra de nem nagyon ment.
-Persze.-mondtam neki.-És majd elmondom..de nem most..most nem tudok erről beszélni, ne haragudj.-suttogtam
-Rendben.-mondta
-Tényleg elkérhetném tőled Ash számát??-kérdeztem.-Mert ugy volt, hogy ma bejönn hozzám de nem megyek be dolgozni ezért fel szeretném hívni.-magyaráztam .
-Persze.Tessék itt a telefonom a telefonkönyvben megtalálod.-mondta és egy mosoly kíséretében felém nyujtotta.
-Köszi.-mosolyogtam rá, gyorsan megkerestem Ashley számát és már hívtam is.
A negyedik csörgés után vette fel.

***

-Halló tessék??-szólt bele aranyosan amin kicsit elmosolyodtam.
-Szia Ash, én vagyok az Klau.-köszöntem.
-Ohh szia. Hogy vagy??-kérdezte vidáman.
-Még élek köszi. Csak azért hívtalak, hogy ma nem megyek dolgozni de ha holnap ráérsz akkor talizhatnánk.-vázoltam a terveimet.
-Jól hangzik. Én ugy gondoltam meglátogatom a Robot. Nincs kedved
átjönni??-kérdezte
-De szívesen, akkor majd Robnál találkozunk.-mondtam
-Oké.-válaszolt és lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog.-Szia. Puszi-mondta és letette.

***

-Nálam taliztok??-kérdezte mosolyogva
-Hát aztmondta jöjjek át hozzád.-mosolyogtam egy kicsit.
-Értem. Na gyere menjünk be.-mondta és már szállt is ki. Én meg ésszre se vettem, hogy megérkeztünk. De én is kiszálltam és mentem utánna.
Bementünk és ő azonnal a hálószoba felé vette az irányt énpedig leültem a kanapéra. Hamar vissza is tért csak a táskám vitte fel a szobába. Ideült mellém én pedig hozzábújtam nagyon jól esett a közelségre és nyugtatólag simogatta a hátam is. Így ültünk nem tudom meddig lehettek akár órák vagy percek az időérzékem teljesen elromlott. És az ő kérdése szedett ki a gondolataimból.
-Nem vagy éhes??-kérdezte én pedig felé fordultam és egy apró puszit loptam ajkaitól. Mire ő elmosolyodott.-Szóval??-kérdezte újra egy nagyobb mosolyal.
-Egy kicsit.-válaszoltam tömören.
-Oké, sajnos nem nagyon van itthon ehető ugyhogy rendeljünk valamit.-ajánlotta
-Jól hangzik.-mosolyogtam rá.-De mit??-kérdeztem
-Nem tudom..te mit ennél pizza, kínai, gyros??-sorolt fel párat
-Hmmm.. a pizza most jól hangzik.-válaszoltam.
-Rendben, songoku jól lesz??-mosolygot rám
-Tökéletes.-válaszoltam.-Addig én letusolok ha nem gond.-mosolyogtam
-Dehogyis...mondtam már érezd otthon magad. Addig én rendelek pizzát.-mondta és már ment is a telefonjáért. Én pedig felmentem az emeletre a fürdős pakkomért és bementem a fürdőbe. De nem volt kedvem zuhanyozni ezért inkább tele engedtem a kádat forró vízzel és nekiálltam levetkőzni. De amikor megláttam a hasamon a heget valami elpattant bennem és zokogva csúsztam végig a zuhanykabin külső oldalán. Majd a csuklómra pillantottam és még jobban zokogni kezdtem. A térdeimet felhúztam a kezemmel átöleltem és ringatni probáltam magam, hogy minnél előbb megnyugodjak. Nem akartam, hogy Rob igy lásson. Fogalmam sincs mennyi ideje ülhettem ott..de Rob kopogott az ajtón.
-Kicsim minden rendben??-kérdzte és belőlem még jobban előtört a zokogás.
-Igen.-válaszoltam de elcsuklott a hangom
-Bemehetek??-kérdezte és hallottam a hangján, hogy ideges.
-Nem kell fél perc és megyek.-mondtam de a hangom megint
elcsuklott. Gondolom itt telt be nála a pohár mert benyitott, amint meglátott a földön azonnal oda jött és a karjaiba kapott és magához szoritott, közben elzárta a vízet engem pedig a hálóba vitt. Rám adott egy meleg pulcsit mivel igy levezkőzve eléggé hideg volt...és csak most vettem észre, hogy didergek.
-Kicsim mondd el mi a baj!!-mondta határozottan és közben az ölébe húzott.
-Rob...-kezdtem de nem tudtam folytatni.
-Igen??-kérdezte én pedig vettem egy mély levegőt és elkezdtem mesélni...
-Ittvan az anyám.-mondtam a könnyeimen keresztül
-De hisz ez jóhír.-mosolygott rám
-Nem ez nagyon nem jó hír-mondtam határozottan
-Ohh miért??-kérdezte
-Mert régen valami olyat tett amit soha nem fogok tudni neki megbocsájtani.-mondtam síros hangon.
-Sssss..nyugodj meg.-mondta és közben gyengéden simogatta a hátam
-Kaphatok egy meleg kakaót??-kérdeztem hirtelen.-Akkor nem fogok ennyire fázni.-mondtam
-Persze.-mondta egy halvány mosoly kíséretében.-Gyere csinálok neked.-mondta és kézenfogva mentünk a konyhába ahol leültetett az egyik székre ő pedig elkezdte csinálni a kakaót.-De nem uszod meg elkell mondanod, hogy segíteni tudjak.-mondta komolyan.
-Rendben.-suttogtam és elkezdtem inni a finom kakaót amit időközben
elém tett.-Köszi.-mosolyogtam rá
-Szívesen.- válaszolt.
-Ugye ma nem mész ki a kanapéra??-kérdeztem kicsit elpirulva.
-Mivel múltkor mindketten ott kötöttünk ki így nem.-mosolgott rám.-De gyere menjünk fel a szobába szépen leülünk te pedig szépen elmeséled, hogy mi a baj.-mondta határozottan és felhozta a pizzát ami megjött mig én a fürdőben voltam.
-Ezt ugysem úszom meg.-mondtam ki hangosan a véleményem.-De tudnod kell, hogy ennek nem happy end a vége.-mondtam szomorúan és közben felértünk a szobába eldőlt az ágyon én pedig a hozzá bujtam, de ugy hogy lássam az arcát. És bele kezdtem...
-Az anyám megakart ölni......


Klau anyukája...

10. Fejezet

Sziasztok!
Megint meghoztam a frisst remélem örültök neki:)
Megszeretném köszöni a komikat nagyon sokat jelentenek nekem:)
És remélem most is kapok pár komit:) A végén lehet kicsit gonosznak fogtok tartani de ha figyeltetek eddig tudjátok kiről van szó XD A végére raktam pár elengedhetettlen képet is :)
Jó olvasgatást!!
Pusszanat
Eyi^^


10.Fejezet



-Lassan lekéne tusolnom.-suttogtam mikor elváltak ajkaink.
-Keresek neked pizsit.-mondta és felment az emeletre.
Én pedig irtam Carolnak egy sms-t, hogy ne várjon meg mert nem megyek haza, amire azt a választ kaptam hogy „mindent el kell mesélned, RÉSZLETESEN“.
És pont akkor megjelent Rob a pizsimmel.
-Csak ilyennel szolgálhatok.-mosolygott rám és egy pólot és egy boxert nyomot a kezembe.
-Köszi ez is megfelel.-mosolyogtam rá.-Akkor én elmegyek letusolok.-mondtam
Bementem a fürdőbe levetkőztem és beálltam a zuhany alá elösször csak a hideg vízet nyitottam meg és álltam alatta mert azt akartam legalább egy kicsit kitisztuljon fejem. De hamar fázni kezdtem ezért átállítottam melegebb fokozatra és megmosakodtam. Megtörölköztem, felvettem a boxert és a pólot is de előtte mélyen beszívtam Rob bóditó illatát. Utánna kimentem és a konyhában megtaláltam Rob-ot de háttal állt igy nem vett észre.
-Készen vagyok.-mondtam halkan. Mire ő hátra fordult, látványosan végigmért majd megszólalt.
-Jó áll a pólom.-mondta vigyorogva.
-Köszi.-motyogtam zavartan és el is pirultam
-Nem vagy éhes??-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Egy kicsit.-válaszoltam és közben leültem a konyha asztalhoz Rob mellé.
-Mit szeretnél enni??-kérdezte
-Hmmmm...nem tudom.-mondtam elgondolkodva
-Pedig elkéne döntened.-mondta mosolyogva
-Eldöntöttem.-mondtam neki
-És ezt megosztod velem is??-mosolygott rám még mindig
-Persze, Gyrost.-mondtam vigyorogva.
-Jól hangzik.-mondta.-Rendelj én addig letusolok. Érezd magad otthon.-mondta és már elis tűnt a fürdő irányában. Én pedig odamentem a táskámhoz előkotortam a telefonom és rendeltem három gyrost mivel nem tudtam mennyit bír megenni. Amikor kész voltam leültem a nappaliban és bekapcsoltam a Tv-t.
De semmi érdekes nem volt benne ezért elkezdetem körbe nézni hátha talállok valamit, de semmi. Igy hát kikapcsoltam és visszaentem a konyhába. Körülbelül tíz perce ülhettem ott amikor valaki átkarolt háturól. Elösször kicsit megijedtem de hamar felismertem ezt a bóditó illatot így nyugodtan simultam az ölelésébe.
-Gyors voltál.-mondtam halkan
-Éhes vagyok.-mondta mire én felnevettem.
-Hát még vagy negyedóra mire ideér.-mondtam neki mosolyogva
-Akkor túlkell élnem valahogy.-mosolygott rám én pedig megfordultam a karjai között így már láttam az arcát. Kezeimet a nyaka köré fontam, lábujjhegyre álltam és egy apró puszit adtam a szájára.
-Én tudom mivel foglalhatnád le magad pár percre.-mondtam neki halkan és végig a szemébe néztem.
-Mivel??-kérdezte suttogva.
-Nem csinálnál nekem egy olyan isteni kakaót??-kérdeztem és közben boci szemmekkel néztem rá. Most ő nevetett fel.
-De csinálok.-mondta még mindig mosolyogva majd elengedett és nekiállt elkészíteni nekem a kakaó. -Hidegen vagy melegen??-kédezte
-Melegen ha lehet, egy kicsit fázom.-modtam mosolyogva
-Adjak egy pulcsit??-kérdezte azonnal
-Nem kell köszi.-mosolyogtam rá. És ekkor csengettek. Ő ment kifizette a gyrost és behozta a konyhába és odahozta a közben megmelegedett a kakaómat is.-Köszi.-mosolyogtam rá ismét és elis kezdtem inni a finom kakaót.
-Szívesen.-válaszolta mosolyogva. És elkezdtünk enni miután végeztünk felkísért a hálóba megmutatta mit hol találok és elindult ki a szobából.
-Te hol alszol??-kérdeztem meg mire vissza fordult.
-A kanapén.-válaszolta mosolyogva és kiment. Hallottam ahogy lemegy a lépcsőn majd teljes csend telepedett a házra ebből arra következtettem, hogy le is feküdt aludni. Én is így tettem bebújtam az ágyba nyakig magara húztam a takarót minek szintén bóditó illata volt. De nem tudtam elaludni egy órán keresztül forgolodtam amikor végre meguntam azért megfogtam a takarom és szépen halkan leosontam a lépcsőn a nappaliba. Láttam ahogy Rob békésen szuszog, nem volt tul nagy a kanapé de odafészkeltem magam mellé és betakartam a takarómmal mindkettőnek, mivel az ővé a derekára csavarodott.Szorosan hozzábújtam a fejem a mellkasára helyeztem és nagyon hamar elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki cirogatja a hátamat. Szépen lassan kinyitottam a szemeimet és Rob mosolygos arcával találtam szembe magam.
-Jó reggelt.-mosolygott rám
-Neked is .-mondtam és egy pusziért nyújtottam ajkaimat, mire ő elmosolyodott és szenvedélyesen megcsókolt.
-Mit szeretnél reggelire??-kérdezte a csók után
-Hmm...mi az ajánlata??-kérdeztem meg vigyorogva.
-Hát esetleg egy szendvics??-mosolygott
-Jól hangzik, addig felöltözöm.-mondtam és már száltam is le a kanapéról.
-Addig én csinálok reggelit.-mosolygott rám
-Rendben.-mondtam és felmentem a ruháimért hamar felöltöztem és mentem is le hozzá.
-Kész a reggeli.-mondta és kihúzta nekem maga mellett a széket.-Gyere reggelizünk. Csináltam neked kakaót is.-mondta én pedig leültem mellé és adtam egy puszit az arcára
-Köszönöm.-mosolyogtam rá
-Szívesen.-mondta
Utánna gyorsan megreggeliztünk én elmosogattam ő pedig törölgetett.
-Nincs kedved megnézni valami filmet??-kérdezte
-Haza kéne mennem Carol aztfogja hinni, hogy elraboltak.-mondtam mosolyogva
-Utánna hazaviszlek, na a kedvemért.-könyörgött és még a boci szemeket is bevetette
-Jó rendben, de te választasz filmet.-mosolyogtam rá
-Oké. Menjünk fel.-mondta és elkezdett húzni az emeletre.-Amíg keresek valami filmet helyezd magad kényelembe.-mondta mosolyogva.
-Jó.-válaszoltam neki és elfeküdtem a hatalmas ágyon és ő is mellém feküdt és a mellkasára huzott. Így összebújva kezdtük el nézni a filmet.
-Mi a címe??-kérdeztem suttogva
-Dorothy.-suttogta
Utánna nem szóltunk egymáshoz, hanem néztük a filmet. Nagyon érdekes volt bár a végén nem kicsit lepődtem meg.
-Haza kell mennem.-mondtam Robnak.
-Akkor hazaviszlek.-mondta. Gyorsan felvettük a cipőinket, összepakoltam a táskám és már indultunk is.

***

Mikor haza értünk elköszöntünk és mondta, hogy majd hív. Én pedig felmentem és Carol kitörö lelkesedéssel fogadott.
-Carol itthon vagy??-kérdeztem kiabálva
-Itthon, szia mesélj most.-mondta mosolyogva
-Szia, nincs mit mesélni.-mondtam és közben levettem a cipőm leraktam a táskám.-Éhes vagyok, van itthon valami ehető??-kérdeztem mosolyogva
-Persze, tegnap voltam bevásárolni.-mosolygott rám Carol
-Oké.-mondtam és kimentem a konyhába, hogy keressek valamit enni.
-Na mesélj, mit csináltatok??-kérdezte egy huncut mosolyal az arcán
-Hát tegnap kaptam tőle egy karkőtöt.-mondtam és felé nyujtottam a kezem.-És egy csokor rózsát, de azt gondolom láttad, mikor beléptem. Utánna dvd-zni akartunk de beállítottak a kollégái, velük beszélgettünk majd végül velük együtt néztünk meg egy filmet. Miután ők elmentek elmentünk letusolni majd vacsiztunk és lefeküdtünk aludni. Ma felkeltünk csinált reggelit, megnéztünk egy filmet és utánna haza hozott.
-Nem történt semmi??-kérdezte elszontyolodva
-Semmi.-mondtam mosolyogva és elkezdtem enni az ebédemet.
-Jól van,értem. Mára engem is estére osztottak be igy majd tudok segíteni.-mondta vidáman.
-Ez nagyon jó. Kicsi félek.-mondtam
-Nem kell Josh nagyon kedves, és türelmes hagyni fog időt,
hogy beleszokj.-mosolygott rám megnyugtatólag Carol.
-Remélem. És hánykor indulunk??-kérdeztem mosolyogva
-Fél kilenc után, mert kilenckor kezdődik a műszakunk.-mondta még mindig mosolyogva. Majd megcsörrent a telefonom.
-Megyek felveszem.-mondtam mosolyogva
-A nyakamat rá, hogy Rob az.-kiabált utánnam. És igaza lett Rob hívott.

***

-Szia.-köszöntem
-Szia. Már most hiányzol.-mondta szomorúan.
-Te is nekem. -mondtam én is szomorúan.
-Arra gondoltam, hogy elmennék érted, ha megmondod hánykor végzel.-mondta és lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog
-Ez nagyon jól hangzik.-válaszoltam vidáman.-Olyan kettő körül végzek, de a vendégektől függ.-magyaráztam
-Jó akkor kettőre odamegyek érted.-mondta.-És van egy meglepim.-mosolygott
-Már megint nem kellenek nekem ezek a meglepik és nem is szeretem őket.-mondtam durcásan.
-Ennek örülni fogsz.-mondta nevetve
-Ahh jó.-mondtam még megjátszott durcázással, mert már nem haragudtam rá
-Tényleg örülni fogsz.-mondta mostmár komolyan.
-Hiszem ha látom...bár ha egy óriási bögre kakaót készítettél tuti a siker.-mondtam neki nevetve.
-Hát sajnos nem kakaó, de azt is kaphatsz ha szeretnél.-mondta
-Jól hangzik.-mosolyogtam
-Ne haragudj de most mennem kell, akkor este. Puszi. Szeretlek.-mondta
-Rendben, én is szeretlek, puszi-mondtam és kinyomtam majd visszamentem a konyhába Carolhoz.

***

-Na ő volt??-kérdezte vigyorogva
-Igen ő.-mondtam és közben csengettek
-Majd én megyek nyitom.-mondta Carol én pedig öntöttem magamnak egy pohár üditőt.

***
-Szia kislányom...-hallottam meg a hátam mögül.
-Hát te meg mit keresel itt??-kérdeztem miközben megfordultam, a hangom nem volt több suttogásnál.
-Látni akartalak.-mondta
-Nem te nem látni akartál hanem tönkre tenni az életemet.-mondtam és berohantam a szobámba.

***

-Héj Klau minden rendben??-dörömbölt az ajtómon Carol.-Ki ez a nő??-kérdezte mire én kinyyitottam az ajtót
-Carol ö itt.......


A film:)


A rózsa=)


És a karkötő:D

9.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a kövit:)Remélem tetszeni fog és kapok pár komit:)
nincs más hozzáfűznivalóm remélrem ezt majd ti megteszitek:)
Jó olvasgatást!
Pusszanat
Eyi
(L)


9.Fejezet


-Ennyire vicceset kérdeztem??-kérdezett vissza Jackson
-Nem vagyis de.-válaszoltam és közben próbáltam lehiggadni.
-Eléggé vicces volt a megismerkedésünk, szóval igen.-válaszolt Rob is vigyorogva.
-Akkor mi lenne ha elmesélnétek??-kérdezte Kellan
-Hát éppen egy könyvesboltban olvastam egy könyvet, amikor ő bejött és fellököt.-meséltem el röviden.
-Komolyan??-kérdezték ők is nevetve
-A legkomolyabban.-válaszoltam mosolyogva.
-Hol van ez a könyves bolt én is fellökök valakit.-mondta vigyorogva Kellan
-Ez nem volt vicces.-mondta neki Rob
-Mesélj nekem magyarországról.-váltott témát Jackson amiért egy hálás pillantást küldet felé, nem szeretném ha Rob miattam veszne össze a barátiaval.-Még nem nagyon hallottam róla de kíváncsi lennék rá.-mondta mosolyogva
-Szívesen mesélek. Vannak gyönyörű helyek, rengeteg látni való van -mondtam mosolyogva. -Például nagyon szép Budapesten a Hősök tere vagy a Margit sziget is gyönyörű látvány. Ott vagy a Széchenyi lánchíd, a Parlament.
Esztergomban a Bazilika, a Búbánatvölgy. Tatán az Angolkert. Veszprémben a Tűztorony. Kőszegnél az Írottkő. Győrben az Erzsébet liget és még rengeteg minden van. De ez csak töredéke a rengeteg szép helynek. -mondtam mosolyogva.
-Soklátnivaló lehet ott.-mosolygott rám Jackson.
-Igen sok van.-mosolyogtam rá.
-Na és akkor elmondod, hogy mit csináltatok míg nem voltunk itt??-kérdezte meg vigyorogva Kellan mire mi hangosan felnevetünk.
-Hát ha ennyire nagyon érdekel DVD-zni készültünk, esetleg csatlakoztok??-kérdeztem meg őket mosolyogva.
-Mi nem érünk rá filmet nézni.-mondta Nikki és Kristen és ott hagytak bennüneket.
-Én szívesen maradtok.-mondta Jackson
-Én is.-vigyorgott Kellan
-Mi ilyen vicces??-kérdeztem rá mert kíváncsi lettem. De közben nem értettem, hogy mi lett a bajuk Nikkiéknek.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-mondta még nagyobb vigyorral a képén.
-Rendben.-mondtam és nyugottságot színleletem magamra.-Akkor Ashley te is maradsz??-kérdeztem meg mosolyogva.
-Beszélhetnénk egy percet??-kérdezte mosolyogva
-Persze.-montam neki és kimentünk a konyhába.

***
-Figyelj én csak azt akartam mondani, hogy ne haragudj Nikkiékre csak ők nem szeretik a változásokat és te nagy változást hozol Rob életébe. -mondta-És gondolom ismered a pletykákat.-mondta és kérdőn nézet rám mire én egy aprót bólintottam.-Szóval egy pici része igaz, Krisnek tényleg tetszik Rob, de ő csak barátként tekint rá.-magyarázta
-Köszönöm, hogy elmondtad.-mondtam és megöleltem.
-Nyugodj meg megfognak enyhülni rá se lehet ismerni Robra olyan boldog mióta ismer téged.-mosolygott rám.-De én mindenképpen megszeretnélek ismerni, ugyhogy elmehetnénk valahova.-mondta
-Rendben. Mondjuk vásárolni??-kérdeztem rá mire neki felcsillant a szeme.
-Igen nagyszerűen hangzik.-mosolygot rám.-De menjünk vissza mert a fiuk azthiszik megettelek.-vicceködőtt nevetve és én is vele nevettem.
-Mi ilyen vicces??-vigyorgott Kellan.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-válaszoltam mosolyogva. Kellannak pedig lefagyott a mosoly az arcárol. Szólásra nyitotta a száját de inkább becsukta, majd ujra kinyitotta és ujra becsukta.
-Most jelen pillanatban nem jut eszembe semmi frapáns beszólás, de nem felejtem el, később megkapod.-mondta és kinyújtotta rám a nyelvét mint egy ötéves. És erre mindenkiből kitört a nevetés ma már sokadszorra.
-És mit fogunk nézni??-kérdezte Ash
-Még nem döntöttük el.-mosolyogtam rá.
-Nekem van egy ötletem láttátok már a Napforulót??-kérdezte meg vigyorogva Jackson
-Nem.-válaszoltuk egyszerre.
-Az jó mert én se.-mosolygott rám-De azt hallottam, hogy nagyon jó és kint van a kocsiban ha érdekel titeket.-mosolygott.
-Milyen stílusu??-kérdeztem meg.
-Horror.-válaszolta suttogva
-Nekem tetszik az ötlet.-mosolyogtam.
-Nekem is.-mondta Kellan
-Legyen.-mondta Rob
-Akkor a többség dönt.-mondta Jackson és kiment a filmért.
-Csináljak pop cornt??-kérdeztem meg többieket.
-Igen, az jó lenne.-vigyorgott Kellan
-Rendben.-mondtam és kimentem a konyhába.
-Na megyek segítek Klaunak.-mondta Ash és már kint is volt.

***

-Azthiszem egy popcorn-al megbirkozom egyedül is.-mondtam mosolyogva
-Azt gondoltam.-mosolygot-Csak beszélgetni akartam.-mondta még mindig mosolyogva
-Rendben. Melyik popcornt szeretik??-kérdeztem
-Mindegy csak ne sima legyen. És akkor mikor megyünk vásárolni??-kérdezte mosolyogva.
-Hát én holnap este kapom meg a heti beosztásom és akkor megtudom mondani, hogy mikor érek rá.-mosolyogtam.
-Akkor te most dolgozol és egyetemre jársz??-kérdezte
-Igen.-mondtam és közben kivettem az első kész pop cornt
-Az nem semmi. És hol dolgozol??
-A 9clubban vagyok, vagyis leszek pincérnő.-mosolyogtam rá
-Mi lenne ha holnap beugranék és akkor ha lesz pár szabad perced megdumálnánk a vásárlást??-kérdezte mosolyogva
-Jól hangzik. Kész vannak mehetünk.-mosolyogtam rá

***

-Na kész is van.-mosolyogtam-Rob segítenél egy picit??-kérdeztem
-Persze.-mondta és kijött utánam a konyhába.-Miben kell segíteni?-kérdezte mosolyogva.
-Semmiben.-válaszoltam. Odamentem hozzás és megcsókoltam. Elösször csak apró puszikat váltottunk majd egyre szenvedélyesebb lett. Egyik kezével a hajamba turt a másikkal pedig benyult a pólom alá amitől jóleső bizsergés járta át a testem és még közelebb húztam magamhoz. Mostmár én sem birtam magammal én is benyultam a póloja alá és elkezdtem simogatni kidolgozott hátát. Ő pedig felkapott és felültetett a konyhapultra én pedig összekulcsoltam a lábam a csípője körül.
-Hol vagytok már??-hallottam meg Ash hangját.-Ohh bocsi nem akarok zavarni.- mondta és már ki is ment a konyhából, mi pedig azonnal szét rebbentünk
zihálva vettük a levegőt én pedig elpirulva néztem rá. Mert ez nem én vagyok, én nem szoktam ilyet csinálni rámászni egy srácra.
-Mennünk kéne még mielőtt Kellan kijön és elsüt egy újabb viccet.-mosolyogtam Robra.
-Szeritem is.-mosolygott rám.-Gyere.-mondta és elkezdett befele húzni.
Mikor bementünk már elinditották a filmet, de szerencsére még csak a reklámok mentek. Így mi csendben leültünk a kanapéra pontosabban Rob ült a kanapén én pedig az ölében és szorosan hozzá bújtam.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe. Mire én elmosolyodtam.
-Én is szeretlek.-suttogtam a fülébe. Majd mindketten elmerültünk a filmben.
Ez a film nagyon ijesztő volt szegény Robot majdnem mefojtottam annyira kapaszkodtam a nyakába. Egyszer meg is kérdezte, hogy ennyire félek. És amikor mondtam neki, hogy igen onnantól kezdve magához szorított. Majd szépen vége lett a filmnek aminek kifejezetten örültem.
-Hát nekem nem tetszett.-mondta azonnal Ash
-Nekem se.-mondtam én is.
-Szerintem jó volt.-vigyorgott Rob.
-Nekem is tetszett.-mondta egyszerre Kellan és Jackson.
-Megvan.-kiabált hangosan Kellan.-Lehet, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik de legalább nem marad tudtalan.-vigyorgott rám önelégülten.
-Kellan ennek nincs semmi értelme.-mondtam neki mosolyogva
-De van.-mondta határozottan
-Akkor beavatnál mert sajnos én nem értem.-mondtam neki teljesen higgadtan.
-Háát.....ööö...ajjj mindig a kicsit bántjátok.-mondta durcásan és elkezdett felöltözni.
-Na de nekünk ideje indulni.-mondta Ash és elkezdték összeszedni a holmijukat. Elköszöntünk és már mentek is. Bár a Kellan nagyon bedurcizott.
-Lassan nekem is mennem kéne.-mondtam Robnak
-Nincs kedved maradni??-kérdezte mosolyogva
-Hát nem is tudom....nincs nálam semmi.-mondtam neki kicsit elpirulva
-Tudok kölcsönözni egy pizsit ha kell.-vigyorgott még mindig.-Na léccci.-nézet rám bocsi szemmekel és azonnal tudta, hogy nyert ügye van. Közelebb jött hozzám és nagyon lágyan megcsókolt.....


A film:)



Ha valaki nem tudná miről beszélek...:)

Nagyon szomorú vagyok....

Sziasztok!

Nem akarok nektek panaszkodni de most nagyon elbizonytalanodtam.
Ennyire nagyon rossz lett?? Még egyeten egy szem komit sem kaptam:(
Most nagyon szomorú vagyok. Komolyan gondlokodom rajta, hogy abba fogom hagyni. Nem olyan könnyű megirni egy fejit sok munkám és időm van benne.Ugyhogy ha szeretnétek, hogy folytassam akkor kérek komikat...mert igy nem fogom. Ha saját szórakozásomra akarnék írni akkor irnám egy füzetbe, de én nektek irok. Szóval mindenkit megkérek aki olvas, hogy irjon *nagy boci szemmekkel nézek rátok* és azt is irjátok meg nyugodtan ha valami nem tetszik...nem fogok megsértődni. Ha az elkövetkezendő pár fejihez nem kapok komikat akkor abbahagyom és írogatok a saját kis füzetembe magamnak.

ui.:Bocsi, hogy igy kifakadtam de ha valaki közületek ír ugy mint én akkor képzelje bele magát a helyzetembe..milyen rossz érzés lenne. Szerdán hozzom a kövit:)

Pusszanat
Eyi
(L)

8.Fejezet

Sziasztok!
Ahogy megígértem itt a friss és nagyon örülök, hogy megkaptam a 3 komit, bár azt sajnálom, hogy fenyegetőzni kellett érte.Remélem ezentúl is megfogom ezeket kapni:)
Mint látjátok tényleg elég egy-két szó is.
A fejezethez nem fűznék hozzá semmit azt majd remélghetőleg megteszitek ti.
Jó olvasgatást!
Pusszanat
Eyi
(L)

8.Fejezet

-Segítsek felrakni.-kérdezte miután elváltak ajkaink.
-Igen.-mondtam neki és már vette is ki a kisdobozkából.-Köszönöm ez gyönyörű és a rózsa is még soha nem kaptam ilyen szépet.-mosolyogtam rá...
-Ezt nem hiszem el.-mosolygott ő is
-Pedig igaz.-mondtam neki
-Rendben.-adta meg magát végül
-És mit van kedved csinálni?? -kérdeztem és közben a könnyeimmel küszködtem.
-Nem tudom...beszélgessünk.Tegnap azt mondtad, hogy ma kell menned az egyetemre. Mi volt?? Mesélj! És munkáról is mondtál
valamit...-kérdezte vidáman.
-Igen, voltam bent az egyetemen csak pár dolgot kérdeztek. És igen utánna mentem egy állásinterjúra, ami igen jól sikerült mivel Carol eléggé sokmindent mondot rólam a fönöknek és hát nagyon megbízhat benne mert, nem is
kérdezett semmit csak mondta, hogy az enyém a munka. Megegyeztünk pár dologban és közben nagyon jól elbeszélgettünk,
kedves ember. Holnap kezdek.-mosolyogtam
-Ez nagyszerű. És milyen munka ez??-mosolygott
-Ja, azt nem mondtam.-pirultam el egy kicsit.-Pincérnő leszek
a 9clubban.-mosolyogtam
-Hallottam már róla, állítolag nagyon jó hely. És akkor holnap,
hogyan dolgozol??-kérdezte
-Hát azt nem tudom, hogy milyen hely.-mosolyogtam-Holnap estére megyek azaz nyolcra és zárásig vagyok.-válaszoltam.
-Akkor holnap nem tudunk találkozni.-mondta és eltűnt az arcáról a mosoly.
-Hát ha van kedved esetleg benézhetnél, lehet
lesz egy kis időm. Na mit szólsz??-kérdeztem mosolyogva
-Nagyon jól hangzik. Lehet elhívom a Kellant is szeretném ha megismernéd nagyon jó barátom.-mondta
-Jólvan. És neked milyen napod volt??-kérdeztem
-Jó a forgatás hamar elment...és most te is itt vagy szóval
kifejezetten jó.-és szívdöglesztően mosolygott rám
-Ennek örülök.-mondtam elpirulva.
-Akkor mit szólnál ha megnéznénk valami filmet??
-Jól hangzik, de csak akkor ha kapok hozzá kakaót.-vigyorogtam rá
-Ebben megegyezhetünk.-mondta és megfogtam a kezem és elkezdett a konyhába húzni.
-Na akkor egy kakaót szeretnél??-kérdezte vidáman
-Igen egy nagy bögre kakaót.-mosolyogtam rá.
-Rendben.-mondta és nekiállt megcsinálni a kakaómat...
-Tessék.-mondta két perc múlva és a kezembe a nyomta a finom kakaót.
-Ez nagyon finom.-mondtam elismerően.
-Köszi.-mosolygott rám.
-Még nem válaszoltál egy kérdésemre.-mondtam neki szomorúan
-Mire??-kérdezte azonnal kíváncsian...
-Ajj hát elfelejtetted pedig még megis csikiztél miatta. Hogyan csinálod ilyen finomra a kakaót??-kérdeztem egy ezer wattos mosoly kíséretében.
-Ohh, ez egy titkos receptem.-mondta sejtelmesen
-És ha megígérem, hogy nem mondom el senkinek akkor megkapom.-néztem rá nagy boci szemmekkel.
-Sajnálom, ezt senki sem tudja.-mosolygott aranyosan.
-Lécccccccci, cserkész begyszó, hogy nem mondom el senkinek.-mosolyogtam rá angyalian ő pedig elkezdett nevetni.-Mi olyan vicces??-kérdeztem tetetett sértődőtséggel.
-Ne...ne haragudj de olyan aranyos voltál.-nyögte ki nagy nehezen...
-És akkor ki kell nevetni??-kérdeztem tőle durcásan
-Nem tényleg ne haragudj.-mondta és próbált komoly képet vágni de látszott rajta, hogy mindjárt megfullad.
-Nevesd ki magad még mielőtt megfulladsz.-mondtam neki és azonnal előtört belőle a nevetés. Kicsit haragudtam rá mert kinevet, de nem tartott sokáig mert láttam hogy olyan aranyos ahogy beletúr a már így is madárfészekhez hasonlító hajába.
-Be...be..befe...befejezem.-mondta szagatottan.
-Már jó lenne.-válaszoltam morcosan.
-Ne haragudj.-mondta és átölelt.
-Nem fogsz ilyen könnyen kiengesztelni.-mondtam neki és eltoltam magamtól.
-Inkább menjünk filmet nézni.-mondtam
-Rendben.-sóhajtotta lemondoan
-Te választasz filmet.-vigyorogtam rá
-Te most nem is haragszol??-kérdezte hitetlenkedve
-De ebben a pillanatban épp a pokolra kivánlak te butus.-mondtam kacarászva
-Ohh most féljek??-kérdezte „ijedten“. Mire én odasétáltam, átöleltem.
-Rettegj.-suttogtam a fülébe dermesztő hangon.
-Ohh.-mondta és látványosan nagyot nyelt hozzá.-Könyörülj rajtam.-suttogta alig hallhatóan.
-Egy feltételel megkönyörülök.-ajánlottam neki alkut.
-Benne vagyok.-vágta rá gyorsan.
-Azt se tudod mit kérek érte. Most kérhetném azt, hogy menj el a London Eye-hoz és mesztelenül szállj fel rá.-közöltem a tényeket.
-Te nem vagy ilyen gonosz.-mondta magabiztosan
-Hát igen, ebben van valami.-vigyorogtam.-Hmmm azt kérem, hogy csókolj meg.-mondtam kicsit elpirulva.
-Ezt szívesen teljesittem.-mondta
Majd megcsókolt. Kezével végigsimított a nyakamon és a karomon majd haladt egyre lejebb és végül a derekamon állapodott meg. Megborzongtam az érintésétől és nem tudtam vissza fogni magam. Kezemmel benyultam a póloja alá. A testünk egyre jobban egymásnak préselődött és amikor elkezdtem kigombolni az ingjét hirtelen a csengő szakított félbe minket. Zihálva szakadtunk el egymástól.
-Ezt nem hiszem el.-suttogta még mindig zihálva.
-Pedig igaz.-suttogtam én is vágytól fűtött hangon.-Menj nyisd ki.-mondtam neki
-De én veled akarok lenni, nem érdekel ki az majdcsak elmegy.-mondta de közben már vagy ötödször csengettek be.
-Eléggé kitartónak tűnik.-mondtam lemondoan.
-Akkor kinyitom.-mondta és már elis indult de még elkaptam a karját.-Ígérd meg, hogy bepotóljuk.-kértem reménykedő hangon.
-Megígérem.-mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Oké.- válaszoltam kicsit elpirulva.
-Imádom amikor elpirulsz.-mondta majd elment kinyitni az ajtót.

***

-Sziaszok!-hallottam meg básonyos hangját.
-Hello Rob.-köszöntek egyszerre
-Remélem nem zavarunk.-mondta egy srác
-Nem dehogyis menjetek a nappaliba egy perc és megyek én is.-mondta
-Hát ez a csokor rózsa és egy üres ékszeresdoboz kié?? Csak nem van valakid??-kérdezte tőle egy lány és mintha mosolygott volna.
-De.-mondta Rob
-Nade öcsi és nekünk nem is szólsz??-kérdezte hitetlenkedve az előbbi srác
-Féltem, hogy lecsapjátok a kezemről.-mondta Rob.-De ha akarod bemutatom itt van.-mondta és elindult.

***

-Gyere bemutatlak a kollégáimnak.-mondta mosolyogva mire én egy nagyot nyeltem.-Mi a baj??-kérdezte aggódva.
-Mi lesz ha nem leszek szimptaikus nekik??-kérdeztem remegő hangon.
-Olyan édes vagy amikor aggódsz de nem kell...tuti kedvelni fognak. De ha nem akkor is nem az kell,hogy ők szeressenek hanem az ,hogy én szeretlek.-mondta és közben mélyen a szemembe nézett. Nekem pedig legördült az arcomon egy könycsepp.-Mi a baj??-kérdezte azonnal aggódva.
-Semmi, csak most montad ki elösször és olyan jó volt hallani.-suttogtam és hozzá bujtam az arcom pedig a pólojába furtam.
-Szeretlek.-búgta angyali hangján a fülembe.
-Én is szeretlek.-mondtam és közben felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
-Akkor mehetünk??-kérdezte mosolyogva
-Igen, max ha megakarnak enni akkor majd te megvédesz.-mondtam mosolyogva. Mire ő hangos kacagásban tört ki.
-Már megint kinevetsz.-zsörtölödtem de közben én is mosolyogtam. És végül kiértünk a nappaliba.

***

-Sziasztok.-köszöntem
-Szia.-köszöntek egyszerre, komolyan mondom mintha tanítanák nekik.
-Na akkor ő a barátnőm Koller Klaudia, ők pedig nagyon jó barátaim Nikki Reed, Ashley Greene, Kristen Stewart, Kellan Lutz és Jackson Rathbone.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mondtam és leültem a kanapéra.
-Mi is örülünk.-mondta moslyogva Kellan.-És mi jót csináltatok míg nem jöttünk??-kérdezte egy hatalmas vigyorral a képén.
-Ha te azt tudnád.-válaszoltam mosolyogva.
-Mi lenne ha elmondanád??-kérdezte Kellan
-Inkább rábizom a fantáziádra.-mondtam és közben odabújtam Robhoz.
-Szimpi a kiscsaj.-mondta vigyorogva és közben megszólalt a telefonom.
-Ne haragudjatok, de fel kell vennem.-mondtam és kiindultam a konyhába.

***

-Szia apu.-közöntem vidáman
-Szia kislányom.-mondta és a hangja nagyon szomorú volt.
-Valami baj van??-kérdeztem azonnal aggódva és közben felálltam.
-Figyelj mondanom kell valamit, de előtte ülj le.-mondta határozottan
-Ajj lécci ne húzd az agyam hanem mond.-sürgettem
-Ülsz már??-kérdezte és megrémített, hogy ennyire komoly a hangja.
-I..igen ülök.-mondtam és közben leültem egy székre.
- De ne húzd fel magad oké??-kérdezte még mindig nagyon komoly hangon.
-Megpróbálom, de ezel a titkolozással húzol fel.-mondtam neki idegesen.
-Az anyád elutazott Londonba hozzád. -suttogta
-Tessék??-kérdeztem azonnal.-Ugye ezt most nem mondod komoylan??-kérdeztem közben felálltam és járkálni kezdtem a konyhában.-Miért nem találtál ki valamit??-kérdeztem-Miért akarja tönkretenni az életem??-kérdeztem és a hangom kezdett hisztérikussá válni.
-Megígérted, hogy nyugott maradsz.-emlékeztetett apu
-Nem mondtad, hogy ilyen hírt fogsz közölni.-mondtam neki.-De nem érdekel, csináljon amit akar csak engem felejtsen el.-mondtakm határozottan.-most pedig ha nem gond mennem kell, itt vagyok a barátomnál, de ha lesz időm hívlak.-mondtam a végét már nyugotan.
-Barátodnál??-kérdezett vissza.
-Igen, nagyon kedves srác, de majd mesélek róla mert most tényleg sietek. Puszi. Szia és jóéjszakát.-mondtam neki és kinyomtam.

***

-Itt is vagyok.-mosolyogtam.
-Ki az aki ilyen korán lefekszik??-kérdezte Kellan.
-Az apukám, de ő nem Londonban él, hanem otthon magyarországon és ott már tizenegyóra mult.-magyaráztam neki.
-Ohh értem.-mosolygott ő is...
-Na akkor meséljetek. Hol és hogyan ismerkedtetek meg??-kérdezte Jackson.
És erre mindkettőnkböl kitört a nevetés......

7.Fejezet

Sziasztok!
Megint előbb hoztam a frisst remélem örültök neki:)
de eldöntöttem, hogy mig nem kapok minimum 3 komit addig nem lesz friss!!!
3 komival nem kérek sokat. Ha nem kapom meg akor pedig abbahagyom az írást. Mivel olyan rossz érzés, hogy nem irtok semmit...így nekem azjön le hogy nem tetszik...ha pedig nem tetszik nincs értelme irnom.
Nem kell nekem ódákat zengeni elég 2-3 szó is csak, hogy tudja tetszik-e nektek.
Vagy kell-e valamin változtatni!
Jó olvasgatást!
Pusszanat
Eyi
(L)

7.Fejezet


-Rob, ez a kedvenc filmem.-mondtam neki mosolyogva.
-Komolyan??-kérdezett vissza és ő is mosolygott.
-A legkomolyabban.-válaszoltam még mindig mosolyogva.
-Akkor azthiszem a filmben megegyeztünk.-mosolygott.
-Szerintem is. Csináljak popcornt?? Vagy esetleg mást szeretnél??-kérdeztem meg a konyhába menet...
-A popcorn megfelel. Mikor jön a pizza??-kérdezte
-Körülbelül fél óra!-mondtam neki és közben már pattogot a popcorn.
-Okés. Addig elkezdjük nézni a filmet vagy megvárjuk míg
megjön a pizza??-kérdezte mosolyogva
-Szerintem elkezdhetjük nézni a filmet. De előtte csinálok magamnak egy kakaót esetleg kérsz??-kérdetem kicsit elpirulva mire ő felnevetett.
-Kakaó már megint?? Ennyire szereted??-kérdezte még mindig nevetve.
-Hát igen, apum rászoktatott.-mosolyogtam rá
-Szóval mindig apud csinált neked??-kérdezett vissza
-Igen. Na de akkor nézzük a filmet vagy inkább apumról akarsz
társalogni??-kérdeztem mosolyogva
-Nézzük a filmet.-döntötte el végül....
-Akkor menjünk.-mosolyogtam
Bementünk, Ő elfeküdt az ágyamon én pedig beraktam a filmet. Elhúztam a sötétitőt, de nem is tudom miért hiszem már volt negyed kilenc is, de a megszokás nagyúr:) Utánna pedig én is odafeküdtem mellé és elkezdtük nézni a filmet. Ezt a filmet nagyon szeretem, már kiskoromban is ezzel nyugtattak le a szüleim és még most is szeretem...pedig már vagy ezerszer láttam mégsem tudom megunni. Már vagy húsz perce néztük a filmet amikor csengettek, gondolom megjött a pizza. Gyorsan feltápászokdtam, kimentem kifizettem és mentem is vissza a szobába letettem az ágyra a pizzát hoztam mind a kettőnknek üditőt. Utánna pedig elkezdtünk enni.
-Bon appetite.-mondta mosolyogva Rob.
-Neked is Rob.-válaszoltam én is mosolyogva.
Majd utánna néztük tovább a filmet. Párszor hangosan felnevetett ilyenkor olyan aranyos volt. Mikor vége lett a filmnek még beszélgettünk vagyis inkább ugy mondanám hogy kikérdeztük egymást bizonyos dolgokról.
És ez ment vagy két órán keresztül.
-Holnap már sajnos ott a forgatás. De utánna van kedved találkozni??-kérdezte mosolyogva
-Hát holnap nekem is bekell mennem az egyetemre, meg reggel kiderül, hogy megkaptam-e a munkát de ha nem lesz semmi dolgom
akkor találkozhatunk.-mosolyogtam rá.
-Rendben akkor holnap ha végeztem felhívlak. Szia.-mondta és adott egy puszit az arcomra én pedig teljesen elpirultam.
-Okés, akkor Szia. Puszi.-mosolyogtam rá kicsit félénken.
Utánna kikisértem én pedig elpakoltam mindent. Gyorsan letusoltam átöltöztem pizsibe és befejeztem a kicsomagolást. Jó sokáig eltartott pontosabban hajnali négykor végeztem és fáradtan dőltem be az ágyba. Éjjel szörnyű rémálmom volt, megint ott voltam a barátom versenyén, az egyik idiota sofőr nekiment a falnak és pont az ő autójába csapodott be. Szörnyű volt ujra végig nézni és én csak ültem a nézőtéren és nem tehettem semmit...majd reggel teljesen megizzadva és zihálva ébredtem. Kicsit még maradtam és probáltam a légzésem normális ütemre beállítani, de nem nagyon akart menni ezért inkább elmentem lezuhanyozni. Utánna pedig felis öltöztem és mivel eléggé éhes voltam kimentem reggelit csinálni magamnak.
-Szia.-mosolyogott rám Carol.
-Szija. Milyen volt a munka??-kérdeztem mosolyogva mert nem tűnt fáradtnak.
-Jó volt. Beszéltem Joshal és aztmondta, hogy ha lehet még ma menj be csak egy olyan rutin elbeszélgetésre és akkor ha minden
oké tiéd a munka.-mosolyogtt rám.
-Jajjj ez nagyszerű. Imádlak és nagyon köszi.-hálálkodtam neki.
-Ajj nincs mit, mikor tudsz bemenni??-kérdezte miközben a kávéját iszogatta
-Kilencre kell bemennem az egyetemre és akkor ha megkapom a címet akkor onnan be is mennék.-válaszoltam mosolyogva.
-Oké, akkor leírom a címet neked.-mosolygott és elis indult, hogy leírja. De szinte azonnal jött is vissza és egy cetlit nyomot a kezembe.
-Köszönöm, egy angyal vagy.-mosolyogtam rá
-Ohh már sokan mondták.-viccelődött ő is
-Ez nagyszerű.-lelkendeztem
-Hát igen. Éhes vagyok.-mosolygott rám.-Nem akarsz csinálni olyan finom reggelit mint tegnap.-kérdezte és közben nagy boci szemekkel nézet rám.
-De csinálok szívesen, én is éhes vagyok.-mosolyogtam rá.
-Akkor én addig elmegyek letusolok.-mosolygott
-Mire kész leszel kész lesz a reggeli.-kiabálta utánna.
És nekiálltam a reggelinek. Hamar végeztem a Carol is végzett kijött és együtt reggeliztünk. Én pedig nekiálltam készülődni. Felvettem a szürke kockás szoknyámat és nagy nehezen megtaláltam az egyik kedvenc polomat amit imádok.
Hozzá felvettem egy szürke kicsit sportos magassarkút feltettem egy kis alap sminket. Össze pakoltam a táskámba a papírjaimat és indultam is.
-Szia Carol.-kiabálatm még vissza aztán siettem el...nem is hallottam, hogy visszaköszönt-e. Lent már várt a taxim amit az öltözködés közben hívtam.



Elmondtam neki, hogy az egyetemre szeretnék menni és már mentünk is.
Negyedóra alatt ott voltunk kifizettem és megálltam az épület előtt. Gyönyöű olyan mint egy régebbi kastély kő falak...nagyon magas...nagyon szép:)
Egy nagy levegő után bementem és a porta felé vettem az irányt.
-Jónapot kívánok! Felvételi elbeszélésre jöttem.
-Jó napot! Hogy hívják??-kérdete az időshölgy
-Koller Klaudia-mondtam mosolyogva
-Rendben,menjen egyenesen ezen a folyóson és a 103-as irodában lesz az elbeszélgetése. Várjon kint.-mosolygot rám bíztaton a hölgy
-Köszönöm.-mosolyogtam rá
Majd elindultam az iroda felé hamar megis találtam a termet,leültem előtte és
vártam, de nem telt bele 10perce és kijött egy idős férfi és behívott.
Kérdeztett tőlem pár alap kérdést és a tanulmányimról meg a szüleim elérhetőségéről is. Nagyából negyed óra alatt végeztünk és fellélegezve indultam a clubba. Oda is hamar odaértem és megis találtam Josh-t.
-Szija Josh Warner vagyok és kérlek tegezz!-mosolygott rám udvariasan.
-Rendben.Szia én Koller Klaudia vagyok.-mutatkoztam be.
-Oké, Carol rengeteg jót mondott rólad, és ő jó ember ismerő szóval tiéd a munka ha a fizetésben és a munkaidőben megtudunk egyezni.-mosolyogt aranyosan
-Abban biztos vagyok.-mosolyogtam rá
Majd megbeszéltük ezeket és nagyon vidáman sétáltam haza mivel léggé közel van a club. És holnap már estére jövök is dolgozni. Annyira jó, hogy minden ilyen jól megy nagyon boldog vagyok.:) Hazamentem és már elmúlt egy óra. Carol nem volt itthon ezért ugy döntöttem hogy felhívom aput. Mert megígértem neki.
A negyedik csörgésre vette fel...
-Szija Kislányom.Minden rendben??-kérdezte aggódva.
-Szia apu! Persze, hogy rendben van. Miért ne lenne??-kérdeztem mosolyogva.
-Csak meglepődtem, hogy hívtál.-motyogta halkan
-Megígértem, hogy hívni foglak emlékszel??-kérdeztem vidáman
-Igen.-mondta
-Na de szóval baj nincs de j hírem attól még van.-mondtam
mosolyogva a telefonba.
-Na halljam.-és lehetett hallani a hangján, hogy mostmár ő is mosolyog.
-Hát nagyon nagyon jól kijövök a lakótársammal, és van
munkám.-mondtam boldogan.
-Ez nagyszerűű nagyon örülök.-mondta
-Igen, ma voltam bent az egyetemen és két hét múlva kezdődik.-magyaráztam-És találkoztam egy nagyon kedves sráccal.-mondtam halkan
-Hát igen nem lesz könnyű az biztos. Milyen sráccal??Mesélj kislányom.-és hallotam a hangján, hogy kíváncsi.
-Ajj apu egy nagyon kedves sráccal. Majd ha komolyabbra fordul mesélek róla megígérem. De most mennem kell. Vigyázz magadra. Majd hívlak. Puszi.-mondtam
-Rendben.Te is. Puszi.-mondta és már csak a sípolást hallottam.
Okés akkor mostmár ma nincs semmi dolgom ugyhogy nekiállok a könyvemnek. A könyv nagyon érdekes és magával ragadó volt nagyon elvonta a figyelmem és az idő érzékem is. Amikor elösször felpillantottam már fél hat volt. Most jól eltelt az idő gondoltam magamban. Felkeltem és kinyujtóztattam az elgémberedett végtagjaim. Majd hiretelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám...fogalmam sem volt ki lehet..de végül felvettem.
-Szia. Rob vagyok.-hallottam meg az édes hangot.
-Szia. Milyen napod volt??-kérdeztem vidáman.
-Türhető, de sokkal jobb lenne ha mondjuk találkoznánk mitszólsz??-kérdezte
-Jól hangzik.-mondtam mosolyogva, olyan hülye vagyok mintha látná telefonon keresztül, hogy én mosolygok.
-Akkor mi lenne ha mondjuk félóra mulva érted mennék??-kérdezte vidáman.
-Hááát...nem lenne kedved inkább feljönni, nem nagyon van kedvem menni sehova sem.-mondtam neki és éreztem, hogy elpirulok...de, hogyan itt sincs és mégis eléri, hogy elpiruljak. Már nem értem saját magam.
-Én arra gondoltam, hogy átmehetnénk hozzám. Persze csak
ha van kedved.-magyarázkodott azonnal.
-Ja okés ugy van akkor félóra múlva várlak.-mondtam neki.
-Rendben sietek.Szija. Puszi.-mondta lágy dallamos hangján.
-Puszi.-mondtam és is majd letettem.
Oké félórám van, hogy elviselhető külsőt varázsoljak magamnak. Keressünk ruhát. Már harmadszorra turtam át a szekrényem megfeleő ruha után kutatva amikor ugy döntöttem, hogy felveszem a sötétkékfarmeromat a kéktorna cipőmmel és az „I LOVE VAMPIRE“ pólom...kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni.
Azért felkaptam a tavaszi kabátomat...mert ki tudja milyen idő lesz amikor jövök haza. Még gyorsan irtam egy cetlit a Carolnak, hogy a Robnál vagyok. És elindultam le, egy szintet mehettem le amikor megszólalt a telefonom gyorsan előturtam mert természetesen a táskám alján volt. És ismeretlent írt ki megint...mostmár tudom ki az.
-Szia.-köszöntem kedvesen.
-Szija. Itt vagyok a ház előtt letudsz jönni??-kérdezte és vidám volt a hangja.
-Persze már mindjárt lent vagyok..-mondtam mosolyogva.
-Rendben akkor itt várlak. Addig is Szia.-mondta és letette
Hamar leértem ezen a két szinten. És Ő ott állt az autója mellet, amikor meglátott azonnal elindult felém. És nagyon hamar ide is ért.
-Szia.-mondta és adott egy puszit az arcomra, vészesen közel a számhoz.
-Szia.-mondtam neki kicsit elpirulva.
-Tetszik a polód.-suttogta a fülembe.
-Reméltem is.-mosolyogtam rá. És ezen elmosolyodott.
-Mehetünk??-kérdezte és kinyitotta az ajtót.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Utközben végig beszélgettünk. Rengeteg témáról jól eltudtunk beszélgetni és nem voltak azok a tipikus kínos csendek. Aminek nagyon örültem. És amikor megérkeztünk megint kinyitotta nekem az ajtót.
-Tessék.-mosolyogtt rám
-Maga egy lovag. Tudja??-kérdeztem mosolyogva
-Még nem mondták. De örülök, hogy magácskától hallom elösször.-mosolyogtt rám.-Na gyere menjünk be. Mert van egy kis meglepim.-mondta
-Ajj tudod, hogy nemszeretem a meglepiket.-mondtam neki.
-Remélem ez tetszeni fog.-mondta és az asztal felé mutatott.
-Ez gyönyörű.- suttogtam
-Ami előtte van az is a tied.-suttogta a fülembe és hátultól átölelt.
Mikor megnéztem nem akartam hinni a szememnek. Egyszerűen gyönyörű volt szebbet elképzelni sem tudtam volna.
-Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el.-suttogtam alig hallhatoan.
-De nem fogadok el nemleges választ.-suttogta bele a fülembe amitől jóleső bizsergés járta át a testem.
-Köszönöm.-mondtam neki.-És hátra fordultam az ölelőkarjai közt a kezeimet a nyaka köré raktam és megcsókoltam. Elösször gyengéden becézgettük egymás ajkait. Majd egyre szenvedélyesebbek lettünk........