11.Fejezet

Sziasztok!
Megint meghoztam a frisst:)
Nagyon szépen köszönöm a komikat és a nyolc rendszeres olvasót.
Ha kapok megint 3 komit:)(de persze lehet több is XD) akkor már szerdán hozzom a frisst:)Remélem tetszeni fog és a végéért nem kívántok majd a pokolba. De nyugi a kövi fejezetben minden részletesen kiderül...vagyis majdnem minden...XD na de nem is húzom tovább az időt:)
Jó olvasgatást!
Pusszanat
Eyi
(L)


11.Fejezet


-.....az anyám.-mondtam fagyosan.
-Értem. Beszélhetnénk egy percet négyszemközt??-nézett rám és be is ment a szobámba így én is utánna mentem.
-Miről szeretnél beszélni??-kérdeztem kicsit idegesen.
-Miért vagy ilyen az édesanyáddal??-szegezte nekem a kérdést.
-Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet, amiről nem szívesen beszélek.-mondtam mostmár szomorúan.
-Figyel Klau, nekem bármit elmondhatsz.-mosolygott rám biztatolag Carol de erről nem tudtam beszélni.
-Ne haragudj, de erről tényleg nem beszélnék.-mondtam halkan
-Rendben, ahogy szeretnéd.-mosolygott rám
-És addig nem vagyok hajlandó itt maradni amíg itt van. Megkérdezem Robot nem maradhatnék-e nála pár napot.-mondtam
-Biztos, hogy szükség van erre??-kérdezte azonnal.
-Igen.-mondtam határozottan.-Magamra hagynál??-kérdeztem aprót bólintott és kiment a szobámból. Én pedig eldöntöttem, hogy felhívom Robot. Már a második csörgésre felvette.
-Szia.-köszönt bele vidáman.
-Szia.-köszöntem, de csak egy suttogásra futotta.
-Mi a baj, kicsim??-kérdezte azonnal ijedt hangon.
-Szeretnék tőled kérni egy óriási szívességet.-mondtam halkan.
-Mit??-kérdezte azonnal
-Hát..ööö..nem tudom, hogyan kérdezzem meg.-mondtam meg neki agályomat.
-Csak bögd ki. És lécci ne húzzd az idegeimet. Mi a baj??Tudok segíteni valamiben??-záporoztak belőle a kérdések.
-Na jó, szóval azt akartam megkérdezni nem tölthetnék-e el
nálad pár napot??-hadartam el egy szusszra.
-Nagyon megijesztettél.-szidott meg egy kicsit. -És persze mikor szeretnél jönni?? Összevesztetek Carolal??-kérdezett.-És természetesen addig maradhatsz ameddig akarsz.-mondta
-Nem Carollal jól megvagyunk.-nyugtattam meg.-Másról van szó. Hát igazándiból ha lehet akkor már most mennék.-válaszoltam
-Rendben szeretnéd, hogy elmenjek érted??-kérdezte
-Hálás lennék érte. De lécci ne gyere fel csak csörgess meg és
lemegyek.-mondtam neki.
-Rendben ha ezt szeretnéd, akkor egy óra és ott vagyok érted. Vigyázz magadra. Sietek. Szeretlek.-mondta
-Mindig vigyázok én is szeretlek és már nagyon várlak.Puszi.-mondtam és kinyomtam. Előkerestem a sporttáskámat és abba belepakoltam pár tiszta ruhát, pizsit a tisztálkodási szereimet és már kész is voltam. Pedig nem telt el félóra.
Ezért gondoltam beszélek Carolal. Kimentem a nappaliba de nem volt ott viszont anyám ott ült a kanapén mosolyogva. Elfordítottam róla a tekintetemet és bekopogtam Carolhoz.
-Gyere.-hallottam.
-Szia.-köszöntem
-Szia.-mondta
-Figyelj, én beszéltem Robbal és nemsokára jön értem...ne nézz rám igy kérlek..én nem tudok meglenni anyámmal egy légtérben. Megígérem, hogy majd elmesélem, de nem most. Ha esetleg zavar vagy bármi, nyugottam küld el...és legalább annál előbb jöhetek vissza.-mosolyogtam rá nyugtatólag
-Attól mi még ugye találkozni fogunk??-kérdezte
-Ajj, hát persze, hogy fogunk, a munkahelyen is és bárhol máshol is találkozhatunk.-mosolyogtam rá.
-Szeretnéd, hogy beszéljek Josh-al, hogy ma ne keljen bejönnöd??-kérdezte
-Nem hiszem, hogy örülne ha már az első nap nem mennék be.-mondtam a kétségeimet..mert a munka tényleg kell.
-Nyugi, megmondom, hogy egy kis infulenza és a héten nem tudsz bejönni..de a jövöhéttől már jössz.-magyarázta.-Jó lesz igy??-kérdezte.
-Nagyon hálás lennék, ha eltudnád nekem intézni.-mosolyogtam rá.
-Vedd ugy, hogy elvan intézve.-mosolygott mostmár ő is.-Lehet felfog hívni, hogy hogy vagy..szokott ilyet csinálni ne lepődj meg.-mondta és nekem megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj de megyek és mondom ha elegedvan belőle nyugottan küld el..-mondtam , adtam az arcára egy puszit, megfogtam a táskám és már mentem is le.
-Szia.-köszönt lent a kapunál és a táskámat is elvette.
-Szia. Elbírom én is.-mondtam neki.
-De nem akarom, hogy te cipeld.-mondta
-Köszönöm.-suttogtam.-És azt is, hogy nálad maradhatok.
-Nincs mit megköszöni.-mosolygott rám.-Bár öszintén megmondom én nagyon örülök neki.
-Köszönöm.-mondtam halkan és közben már uton voltunk hozzá.
-És elmondod, hogy mi a baj??-kérdezte és pedig elfehéredtem, ahogy visszagondoltam azokra a borzalmas napokra. És ezt ő is észre vette
rajtam .-Kicsim jól vagy??-kérdezte és egyik kezét az enyémre rakta. Megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra de nem nagyon ment.
-Persze.-mondtam neki.-És majd elmondom..de nem most..most nem tudok erről beszélni, ne haragudj.-suttogtam
-Rendben.-mondta
-Tényleg elkérhetném tőled Ash számát??-kérdeztem.-Mert ugy volt, hogy ma bejönn hozzám de nem megyek be dolgozni ezért fel szeretném hívni.-magyaráztam .
-Persze.Tessék itt a telefonom a telefonkönyvben megtalálod.-mondta és egy mosoly kíséretében felém nyujtotta.
-Köszi.-mosolyogtam rá, gyorsan megkerestem Ashley számát és már hívtam is.
A negyedik csörgés után vette fel.

***

-Halló tessék??-szólt bele aranyosan amin kicsit elmosolyodtam.
-Szia Ash, én vagyok az Klau.-köszöntem.
-Ohh szia. Hogy vagy??-kérdezte vidáman.
-Még élek köszi. Csak azért hívtalak, hogy ma nem megyek dolgozni de ha holnap ráérsz akkor talizhatnánk.-vázoltam a terveimet.
-Jól hangzik. Én ugy gondoltam meglátogatom a Robot. Nincs kedved
átjönni??-kérdezte
-De szívesen, akkor majd Robnál találkozunk.-mondtam
-Oké.-válaszolt és lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog.-Szia. Puszi-mondta és letette.

***

-Nálam taliztok??-kérdezte mosolyogva
-Hát aztmondta jöjjek át hozzád.-mosolyogtam egy kicsit.
-Értem. Na gyere menjünk be.-mondta és már szállt is ki. Én meg ésszre se vettem, hogy megérkeztünk. De én is kiszálltam és mentem utánna.
Bementünk és ő azonnal a hálószoba felé vette az irányt énpedig leültem a kanapéra. Hamar vissza is tért csak a táskám vitte fel a szobába. Ideült mellém én pedig hozzábújtam nagyon jól esett a közelségre és nyugtatólag simogatta a hátam is. Így ültünk nem tudom meddig lehettek akár órák vagy percek az időérzékem teljesen elromlott. És az ő kérdése szedett ki a gondolataimból.
-Nem vagy éhes??-kérdezte én pedig felé fordultam és egy apró puszit loptam ajkaitól. Mire ő elmosolyodott.-Szóval??-kérdezte újra egy nagyobb mosolyal.
-Egy kicsit.-válaszoltam tömören.
-Oké, sajnos nem nagyon van itthon ehető ugyhogy rendeljünk valamit.-ajánlotta
-Jól hangzik.-mosolyogtam rá.-De mit??-kérdeztem
-Nem tudom..te mit ennél pizza, kínai, gyros??-sorolt fel párat
-Hmmm.. a pizza most jól hangzik.-válaszoltam.
-Rendben, songoku jól lesz??-mosolygot rám
-Tökéletes.-válaszoltam.-Addig én letusolok ha nem gond.-mosolyogtam
-Dehogyis...mondtam már érezd otthon magad. Addig én rendelek pizzát.-mondta és már ment is a telefonjáért. Én pedig felmentem az emeletre a fürdős pakkomért és bementem a fürdőbe. De nem volt kedvem zuhanyozni ezért inkább tele engedtem a kádat forró vízzel és nekiálltam levetkőzni. De amikor megláttam a hasamon a heget valami elpattant bennem és zokogva csúsztam végig a zuhanykabin külső oldalán. Majd a csuklómra pillantottam és még jobban zokogni kezdtem. A térdeimet felhúztam a kezemmel átöleltem és ringatni probáltam magam, hogy minnél előbb megnyugodjak. Nem akartam, hogy Rob igy lásson. Fogalmam sincs mennyi ideje ülhettem ott..de Rob kopogott az ajtón.
-Kicsim minden rendben??-kérdzte és belőlem még jobban előtört a zokogás.
-Igen.-válaszoltam de elcsuklott a hangom
-Bemehetek??-kérdezte és hallottam a hangján, hogy ideges.
-Nem kell fél perc és megyek.-mondtam de a hangom megint
elcsuklott. Gondolom itt telt be nála a pohár mert benyitott, amint meglátott a földön azonnal oda jött és a karjaiba kapott és magához szoritott, közben elzárta a vízet engem pedig a hálóba vitt. Rám adott egy meleg pulcsit mivel igy levezkőzve eléggé hideg volt...és csak most vettem észre, hogy didergek.
-Kicsim mondd el mi a baj!!-mondta határozottan és közben az ölébe húzott.
-Rob...-kezdtem de nem tudtam folytatni.
-Igen??-kérdezte én pedig vettem egy mély levegőt és elkezdtem mesélni...
-Ittvan az anyám.-mondtam a könnyeimen keresztül
-De hisz ez jóhír.-mosolygott rám
-Nem ez nagyon nem jó hír-mondtam határozottan
-Ohh miért??-kérdezte
-Mert régen valami olyat tett amit soha nem fogok tudni neki megbocsájtani.-mondtam síros hangon.
-Sssss..nyugodj meg.-mondta és közben gyengéden simogatta a hátam
-Kaphatok egy meleg kakaót??-kérdeztem hirtelen.-Akkor nem fogok ennyire fázni.-mondtam
-Persze.-mondta egy halvány mosoly kíséretében.-Gyere csinálok neked.-mondta és kézenfogva mentünk a konyhába ahol leültetett az egyik székre ő pedig elkezdte csinálni a kakaót.-De nem uszod meg elkell mondanod, hogy segíteni tudjak.-mondta komolyan.
-Rendben.-suttogtam és elkezdtem inni a finom kakaót amit időközben
elém tett.-Köszi.-mosolyogtam rá
-Szívesen.- válaszolt.
-Ugye ma nem mész ki a kanapéra??-kérdeztem kicsit elpirulva.
-Mivel múltkor mindketten ott kötöttünk ki így nem.-mosolgott rám.-De gyere menjünk fel a szobába szépen leülünk te pedig szépen elmeséled, hogy mi a baj.-mondta határozottan és felhozta a pizzát ami megjött mig én a fürdőben voltam.
-Ezt ugysem úszom meg.-mondtam ki hangosan a véleményem.-De tudnod kell, hogy ennek nem happy end a vége.-mondtam szomorúan és közben felértünk a szobába eldőlt az ágyon én pedig a hozzá bujtam, de ugy hogy lássam az arcát. És bele kezdtem...
-Az anyám megakart ölni......


Klau anyukája...