14.Fejezet

Sziasztok!
Újra itt vagyok:) A nyaralás nagyon jól sikerült…jól éreztem magam…bár őszintén szólva hiányoztatok:) De a fejiről…ez most kicsit rövidebb lett mint szokott és most nem lett valami jó sem…szerintem…de hazaúton írtam és hát fáradt vagyok… nézzétek el nekem(*nagy boci szemek*) hamar szeretnék jönni a frissel…nem tudom pontosan…szerda vagy csütörtök…de sietni fogok.
Jó olvasgatást!!
Pusszanat
Eyi
(L)


14.Fejezet

– Jaj…Rob kérlek ne…jaj hagyd abba létszíves…nem bírom tovább.-nyöszörögtem de ő továbbra is kínzott…vagyis csikizett, de nekem ez kínzásnak számít. A többiek meg az ajtóban állva nézték, ahogy lassan belehalok a röhögő görcsbe…de végül is gondolkodjunk pozitívan..vidám halálom lesz.
– A-a nem hagyom abba.-vigyorgott önelégülten.
– Kérlek Rob…én nem bírom tovább.-suttogtam halkan.
– Valamit kérek azért, hogy most abbahagyjam.-vigyorgott még mindig
– Bármit…csak hagyd már abba….megfulladok.-válaszoltam nagy nehezen és ő elengedett.-Kösz.-mondtam neki tömören és feltápászkodtam és elindultam a konyhába egy pohár innivalóért. És mindenki jött utánam.
– Szóval te most meg akartál viccelni minket.-mondta Marcus.
– Nem…én vagyis az öcsém mondta ezt és én csak annyit mondtam, hogy el akarja venni….nem azt, hogy most.-vázoltam a lényeget.
– Hát ez igaz.-mondta Clare.
– Szóval jogtalanul akartál halálra csikizni.-mondtam Robra nézve.
– Sajnálom.-suttogta Rob bűnbánó arccal.
– Sokra mész vele.-mondtam neki és mentem felvenni az éppen csörgő telefonomat. Nem kicsit lepődtem meg amikor Máté neve villogott a kijelzőn.

***
– Szia Máté ezer éve nem beszéltünk.-vigyorogtam a telefonba.
– Szia Klau, több mint ezer éve ha jól emlékszem.-vigyorgott ő is.
– Hehe…de jó kedvében van valaki. Minek ez a nagy öröm és a többiekkel mi van??-kérdeztem vidáman.
– A nagy jó kedv onnan származik, hogy….dobpergést kérek…megyünk téged meglátogatni. Na mit szólsz??Örülsz??-kérdezte vidáman
– Persze..hűha ez nagyszerű mikor jöttök??És hogyan??Aj lesz mit mesélnetek szerintem.-mondtam mosolyogva..bár egy kicsit meglepődtem.
– Hát menni még nem most megyünk…majd körülbelül egy hónap múlva. Ja és amúgy még mindenki él.-mondta mosolyogva.
– Ennek örülök, bár ki tudja én élni fogok-e mire ideértek.-mondtam mosolyogva.
– Ezt, hogy érted??-kérdezte azonnal idegesen.
– Jaj nyugi csak itt van az anyám…és hát nála nem lehet tudni.-mondtam vigyorogva.
– Nem örülök neki, hogy találkozol vele.-mondta határozottan.
– Nem is találkozok vele.-mondtam.-Amíg nálam van én
átjöttem Robhoz. -mosolyogtam.
– Ki az a Rob??-kérdezte még mindig kíváncsian.
– A barátom.-feleltem röviden, tömören…mert ilyenkor elkezd papolni.
– Jaj..Klau mennyi ideje ismered te azt a srácot egy hónapja..én nem költöznék hozzá…-mondta oktató hangnemben.
– Igen Máté tudom…te már az első héten itt lennél, ismerlek.-nevettem a telefonba.
– Hát na jó lehet, hogy én igen de neked attól nem kell.-mondta még mindig oktatóan.
– Jó persze, de te ne oktass ki lécci. -mosolyogtam még mindig.- Inkább mesélj. Többiek??-kérdeztem vidáman.
– Mindenki jól van. A Fru összejött a pincérsráccal.-mondta Máté
– Komolyan??Nem gondoltam, hogy lesz belőle valami. Bár Fruzsitól
minden kitelik. -mosolyogtam.
– Hát igen ne haragudj most mennem kell. Majd még úgyis hívunk mielőtt megyünk. Puszi és vigyázz magadra.-mondta és le is tette.

**

– Bocsi, csak ez a fránya telefon mindig csörög.-mosolyogtam és leültem Rob mellé.
– Semmi gond.-válaszolta Clare.
– Már későre jár nemártana lefeküdni.-mondta Richard
– Persze, gyertek mindenkinek megmutatom a szobáját.-mosolygott Rob. És mindenki ment utána én pedig lent maradtam a nappaliban és az asztalon lévő egyik újságot kezdtem el olvasgatni. Már vagy húsz perce olvastam amikor valaki hátulról megérintette a vállam. Persze azonnal tudtam, hogy ki az.
– Még mindig haragszol??-kérdezte szomorúan Rob én pedig felálltam és odamentem hozzá a kanapé mögé.
– Eddig sem haragudtam Rob.-mosolyogtam rá.
– De hát…-kezdte el de én betapasztottam a száját a sajátommal. Miután elváltak ajkaink csak suttogni bírtam.
– Fel kéne mennünk.-suttogtam halkan.
– Szerintem is.-mondta mosolyogva.
– Le kéne tusolnom.-mondtam és már mentem is a cuccaimért.
– Rendben. Addig én megcsinálom a helyet. És keresek valami filmet.-mosolygott rám.
– Oké…sietek.-mondtam és gyorsan bementem a fürdőben. Engedtem magamnak egy kád forró vizet. És gyorsan bele is másztam és kényelmesen eldőltem benne olyan jó volt egy kicsit feküdni a forró vízben.
– Kicsim, hahó ébresztő.-hallottam meg Rob hangját.
– Jaj elaludtam észre sem vettem bocsi egy perc és kész vagyok és nézhetjük a filmet.-motyogtam zavartan.
– Nyugi, kint megvárlak.-mosolygott és adott egy apró csókot.
– Rendben és most tényleg sietek.-mondtam egy ásítás közepette. Gyorsan kiszálltam megmostam az arcom hideg vízzel, hogy egy kicsit megébredjek és elkezdetem felöltözni de akkor vettem észre, hogy nem hoztam be magammal pizsit. A fogasra fel volt akasztva Rob egyik inge így azt kaptam magamra. De nagyon rövidnek bizonyult. Meg sem néztem magam rendesen csak gyorsan kimentem.
– Bocsi, de nem vittem be pizsit.-motyogtam zavartan. Rob persze alaposan végigmért.
– Nem baj, nekem tetszik.-mosolygott rám.-Szívesen látnálak máskor is ebben.-mosolygott.
– Majd meglátjuk.-kacsintottam rá és bebújtam a jó meleg ágyba.
– Jó akkor én is lefürdök, ha akarod elkezdheted a filmet.-mosolygott rám.
– A-a megvárlak.-mosolyogtam.
– Rendben. Ja és csináltam neked kakaót.-mosolygott és bement a fürdőbe. Én pedig csak mosolyogtam rajta. Annyira kedves és nagyon szeretem. Elkezdtem meginni a kakaót, de nagyon forró volt még így inkább vártam. De elbóbiskolhattam mert arra ébredtem meg, hogy besüppedt mellettem az ágy. De nem keltett fel. Vártam egy kicsit hátha mégis…de nem így én fordultam oda hozzá, de már elaludt ezért hozzábújtam és én is hamar elaludtam.

**

– Kicsim, ébresztő.-hallottam meg életem legszebb hangját. De még nem akartam kinyitni a szemem.-Tudom, hogy fent vagy.-vigyorgott.
– Jó reggelt szívem.-suttogtam egy ásítás közepén.
– Neked is.-mosolygott rám.-Van kedved megnézni most a filmet??-kérdezte mosolyogva.
– Persze.-mosolyogtam én is. – Csak pár percet kérek.-mondtam és meg fogtam a kakaóm és lementem a konyhába megmelegíteni.
– Oké.-kiabált utánam.-De most tényleg siess.-vigyorgott.
– Itt is vagyok. Na gyors voltam??-kérdeztem mosolyogva. És szorosan hozzábújtam.
– Igen gyors voltál.-mosolygott.
– Siettem is. Ennél gyorsabban nem ment.-mosolyogtam.-Na de mit nézünk??-kérdeztem
– Majd meglátod.-vigyorgott és megcsókolt. Nagyon szenvedélyes volt. De hamar elhúzódott és elindította a filmet. Ez a film nagyon tetszett egyszerre volt vicces, romantikus és ijesztő is.
– Na az ilyen filmeket szeretem.-mondtam Robnak miután vége lett.
– Miért??-kérdezte mosolyogva.
– Mert van benne minden.-mosolyogtam.-De nem kéne csinálni valami reggelit mire felkelnek??-kérdeztem.
– De kéne…de ahhoz el kell menni boltba.-mondta
– Akkor mi lenne ha elmennék.-mosolyogtam.
– Tetszik az ötlet.-mosolygott.
– Oké, akkor öltözünk fel és mehetünk.-mondtam és bementem a fürdőbe felöltöztem…megfésülködtem.-Na mehetünk??-kérdeztem amikor végeztem.
– Persze.-mondta és kitárta előttem az ajtót.
– Maga milyen lovag.-viccelődtem.
– Hát igen angol vagyok.-vigyorgott rám. Hamar odaértünk a boltba szépen megvettünk mindent ami kellett..igaz közben egyszer odajött egy csapat lány de a biztonsági őrök elrendezték őket…így mi tovább tudtunk vásárolni. A boltból bementünk egy kis pékségbe ott is megvettünk mindent és már mentünk is Robhoz. És elkezdtünk csinálni az ebédet…közben persze rengeteget nevettünk például amikor Robnak lisztes lett az orra vagy amikor fel akarta dobni a palacsintát és az a fején landolt. Vagy amikor leejtette a tojást és elcsúszott rajta. Még soha nem volt ekkora élmény a főzés…mint vele. Persze azért próbáltam halkan nevetni a szerencsétlenkedésén de nem mindig jött össze és az egyik ilyen alkalommal Tom és Marcus is felébredt.
– Ti meg mi a csudát csináltok??-kérdezte Marcus egy ásítás közepén.
– Hát én főzök a Rob…meg hát segíteni próbál.-mondtam mosolyogva és egy apró puszit adtam Robnak.
– És Rob neked miért lisztes az orrod??-vigyorgott Tom.
– Be lehet fogni.-mondta Rob
- Ohh láttátok volna palacsintával a fején.-mosolyogtam én is.
– Kicsim te is??-kérdezte szomorúan
– Ne haragudj szívem. Csak kicsúszott.-mondtam bűnbánó arccal.
– Az egy élmény lehetett.-vigyorgott Marcus is.
– Be lehet fejezni.-mondta megint Rob.
– Jaj ne csináld már haver.-vigyorgott Tom.
– Hát mondjuk…az is vicces lehetett amikor Tom te táncoltál a színpadon…Szívem ugye majd láthatom a videót.-vigyorogtam Robra.
– Persze kicsim…fent is megvan ha érdekel.-vigyorgott ő is.-Sőt Marcus árverezése is ha gondolod.-kacsintott rám.
– Jól hangzik.-vigyorogtam rá.
– Ez így nem fer. -mondták a fiuk.
– Dehogyisnem.-vigyorgott rájuk Rob.
–Kisfiam az ott palacsinta a hajadban. -hallottuk meg Clare hangját és mindannyiunkból kitört a nevetés….