20.Fejezet

Sziasztok!
Nah..megint kész lettem egyel:) Remélem ez jobban fog tetszeni mint az előző mert csak egyetlen egy komit kaptam:( persze annak is örülök..de jobban örülnék ha többet kapnék. Hozzá fűzni csak annyit tudok, hogy az előző fejezetet írtam meg Klau szemszögéből! A kövit csütörtökre megpróbálom megírni..de tényleg sok a meló..=/.. csütörtökön is csak akkor lesz friss ha minimum 6 komit kapok! Ha megkapom a 6 komit akkor is csak CSÜTÖRTÖKÖN lesz friss. Na hagylak titeket olvasni..:)
Jó olvasgatást!
Puszi
Eyi^^

20.Fejezet

Nagyon meglepődtem…hiszem Rob és apu még nem is ismerik egymást mégis úgy látszik, hogy kicsit nyugodtabb lett ettől a beszélgetéstől. Közben elkértem Robtól a telefonját és felhívtam Carolt mert már régóta nem hallottam róla semmit. A második csengés után felvette.


***


– Halló.-szólt bele
– Szia, én vagyok az Klau. – köszöntem vidáman.
– Szia te csaj, ezer éve nem hallottam rólad semmit.-mondta Carol.
– Tudom, és nagyon sajnálom…de majd betervezünk valamit. Remélhetőleg anyu is lelép
és akkor úgyis vissza költözöm és tovább foglak boldogítani.-mondtam és közben leültem egy padra.
– Visszaköltözöl? És Robbal mi van? Azt hittem ott maradsz….persze ne érts félre örülök, hogy visszajössz.-magyarázkodott azonnal.
– Igazság szerint még nem beszéltünk Robbal ilyesmiről…tudod itt vannak nála a szülei, apukája tegnap szívrohamot kapott..még nem esett szó erről.-mondtam úgy, hogy Rob ne hallja meg.
– Tessék?-kérdezte ijedten.-És, hogy van?-aggódott azonnal.
– Hát…eszméletlenül hozták be a kórházba…és nem is tért magához eddig, már megműtötték és most várunk.-vázoltam röviden.
– Mondd meg neki, hogy nagyon sajnálom.-mondta együtt érzően.
– Megmondom neki. Szóval most vele akarok lenni, de ha jobban lesz apukája akkor lemegyünk együtt valahová.-ígértem meg.
– Persze, majd megbeszéljük.-mondta.-Ha valami változás van akkor hívj, rendben?-kérdezte.
– Persze. Akkor majd hívlak. Puszi, szia.-mondtam és letettem.


**


Rob is hamar végzet és így visszacseréltük a telefonokat. És azonnal kikérdeztem, hogy miről beszélgettek. Még elmentünk Robnak egy kávéért és visszamentünk Clarehez.
– Anyu van valami változás?-kérdezte Rob azonnal.
– Még semmi.-mondta Clare megtörten. Rob pedig odaült mellé és átölelte. Olyan aranyos volt így.
– Fiam menjetek haza pihenjetek egy kicsit. Ha bármi változás van azonnal hívlak titeket.-mondta Clare.
– Anyu, ezt úgy nem gondoltad komolyan ugye?-kérdezte Rob mérgesen.
– De teljesen komolyan gondoltam.-mondta Clare.
– Nem megyek haza csak akkor ha utána te is.-mondta Rob határozottan.
– Ne csináld ezt velem fiam.-mondta Clare könyörgően.
– Te se velem.-mondta Rob komolyan.
– Jól van hazamegyek majd ha visszaértetek.-mondta Clare
– Rendben.-mondta Rob és kézen fogva mentünk ki az épületből. És beültünk az autóba.


**


– Szívem, csináljak valami ennivalót?-kérdeztem Robtól mosolyogva.
– Nem akarlak fárasztani.-mondta kedvesen.
– Nem fáradtság.-mosolyogtam rá kedvesen.-De akkor be kell menni a boltba, ha nem gond.- mondtam halkan.
– Persze, hogy nem gond.-mondta és a bolt felé indultunk. Én hamar beszaladtam a boltba bár igaz kicsit sokáig keresgéltem de végül mindent meg találtam így mentem is fizetni. Miután mindent kifizettem gyorsan elpakoltam és már mentem is Robhoz.
– Gyors voltál.-mosolygott rám.
– Siettem.-mosolyogtam vissza.
– Keresett valami gyerek.-mondta kicsit sem kedvesen.
– Kicsoda?-kérdeztem meglepetten. Ha nem ismertem volna azt hittem volna, hogy féltékeny.
– Valami…Máté..-mondta idegesen.
– Ja..a Máté..-mosolyogtam.-Évfolyamtársam volt és az egyik legjobb barátom..nemsokára kijönnek megnézni hol is lakom én Londonba..és ezt tervezzük szerintem ezért keresett.-mondtam azonnal, hogy ne legyen még ezért is ideges.
– Értem.-mondta egy kis mosollyal. Miután ezt kitárgyaltuk megcsörrent az ő telefonja és nagyon meglepettnek tűnt. És nem is vette fel hanem kinyomta.
– Kivel nem akarsz beszélni?-kérdeztem.
– Csak egy régi ismerős, egyáltalán nem fontos...de mi finomat csinálsz?-próbálta kerülni a választ.
– Volt barátnő igaz?-kérdeztem szomorúan.
– Ő pedig meglepődve nézet rám……